Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 34 c) Az áru kezelése, felrakása, elhelyezése vagy lerakása Ha ezt a feladó vagy a címzett, illetve a feladó, vagy a címzett nevében eljáró személyek végezték, a fuvarozó mentesül a felelősség alól. A legalsó sorban megrogyó kartonok, a hűtőkamionban a levegő cirkulációját meggátló plafonig begyömöszölt árudarabok, az egymástól nagy távolságra rakott paletták felborulása talán a leginkább biztos jelei annak, hogy a felrakóhelyen igen amatőr módon dolgoztak. A fuvarozótól sem csomagolási, sem rakodási különleges szakértelem - amint azt a következetes bírói gyakorlat is alátámasztja - nem várható el. Egy tekintetben azonban elvárható a fuvarozótól, hogy a csomagolást és a rakodást ellenőrizze. Nevezetesen, azt azért nem nézheti következmények nélkül, hogy az áru helytelen rakodás miatt fenn sem marad a jármüvén, hanem „leszáll" az első kanyarban. Az itt megtárgyalásra nem kerülő, a közúti közlekedés rendjére vonatkozó előírások, valamint a jármű hibás állapotának kiterjesztő értelmezésével együtt eljuthatunk oda, hogy ilyen esetben a fuvarozó nem mentesülhet a felelősség alól. d) Bizonyos áruk természete, melynél fogva azok részleges vagy teljes elveszésnek vagy megsérülésnek vannak kitéve, különösképpen törés, rozsda, önmagában bekövetkező belső romlás, beszáradás, csorgás, rendes apadás vagy férgek, illetve rágcsálók kártevése következtében. Az egyik leggyakoribb veszély az áru természetéből fakad. Elsősorban törékeny áruk (pl. síküvegek), illetve romlandó élelmiszerek (pl. gyümölcs) rendelkeznek olyan természettel, amely az áru károsodásához vezethet. Komoly szakmai vita zajlik évek óta arról, hogy például dinnye, hagyma vagy más zöldség, ami egy idő után megromlik, fuvaroztatható legyen-e ponyva alatt, vagy csak szabályozott hőmérsékleten fuvarozni tudó (hütő)kamionnal. A beszáradással kapcsolatban sok gond forrása lehet, ha a felrakóhelyen „nagy tűréssel" mérik az áru súlyát - például hídmérlegen rakott járművel és a forgalmi engedély súlyadatai alapján kiszámolják az áru súlyát - míg az átvevőhelyen „patika mérlegen" szinte grammra mérik az árut. A rozsda is komoly veszély - különösen amióta a logisztikai rendszerekben a félkész termékeket, alkatrészeket mozgatják a különböző telephelyek között. Itt vissza kell utalni a b) és a c) pont alatti veszélynemekre, hiszen a csomagolás és az áru elhelyezése szorosan összefügghet a töréssel, rozsdásodással. Végül is minden áru „törékeny", csak megfelelő erőhatás kell, hogy érje. Szakértői kérdés, hogy önmagában az áru törékeny természete megfelelő csomagolás és megfelelő felrakás esetében szerepet játszik-e vagy sem. e) Az árudarabok elégtelen vagy nem megfelelő megjelölése, illetve számozása Ennek a gyakorlati jelentősége a gyűjtőfuvarozásban lehetne, de jellemzően nem tapasztalható ennek a veszélynemnek a megjelenése.