Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)
33 3. A CMR Egyezményről c) az áru kezelése, felrakása, elhelyezése vagy lerakása, ha azt a feladó vagy a címzett, illetve a feladó, vagy a címzett nevében eljáró személyek végezték; d) bizonyos áruk természete, melynél fogva azok részleges vagy teljes elveszésnek vagy megsérülésnek vannak kitéve, különösképpen törés, rozsda, önmagában bekövetkező belső romlás, beszáradás, csorgás, rendes apadás vagy férgek, illetve rágcsálók kártevése következtében; e) az árudarabok elégtelen vagy nem megfelelő megjelölése, illetve számozása; f) élőállatok fuvarozása. " Minden valószínűség szerint a nemzetközi közúti árufuvarozással kapcsolatos ügyek intézői számára a leggyakrabban értelmezést igénylő rész az Egyezmény 17. Cikk 4. pontja. Az a)-ió\ f)-\g terjedő felsorolás azokat a veszélyeket sorolja fel, amelyek kiugróan megnövelik az áru elveszésének vagy sérülésének a kockázatát. a) Nyitott és ponyvával nem fedett járművek használata Ha azok használatában kifejezetten megállapodtak, és ezt a fuvarlevélbe bejegyezték, a fuvarozó mentesül a felelősség alól. Nem arról van tehát szó, hogy a gépkocsivezető önhatalmúlag úgy dönt, hogy a ponyvát a felrakás után nem húzza vissza. Különleges veszélyt jelent az időjárás behatása miatt az ilyen járműhasználat, hiszen a csapadék, a szél, a por ellen az árut nem védi ponyva. b) A csomagolás hiánya vagy hiányossága Ha olyan árukat fuvaroznak, amelyek csomagolatlan, vagy nem megfelelően csomagolt állapotban természetüknél fogva elveszésnek vagy megsérülésnek vannak kitéve, a fuvarozó mentesül a felelősség alól. Végül is lehet olyan csomagolást elképzelni, amiben gyakorlatilag lehetetlen az áru károsodása. A nukleáris erőművek felhasználás előtti fűtőelemeit például a nyilvánosságra hozott kísérletekről szóló filmek szerint olyan konténerekbe csomagolják, amelyekben még egy vonattal való frontális ütközés esetében sem sérül az áru. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a csomagolás a termelési költség része, és mint ilyen, az ésszerű gazdálkodás körébe tartozik normál áruk esetében. Nem az tehát a cél, hogy soha, semmilyen körülmények között ne károsodhasson az áru, hanem az, hogy a csomagolás általában, a fuvarozás során szokásosan fellépő behatások esetében védje meg az árut a károsodástól. Ezért örök vita marad - melyben csomagolási szakértők szakvéleménye dönt az, hogy megfelelő volt-e a csomagolás. A technika fejlődésével olyan fékhatások érhetőek el, amelyek negatív gyorsulásukkal akár egy ráfutásos baleset ütközési erejével is felérnek. Az nyilvánvaló, hogy a vészfékezés a fuvarozás során rendszerint szokásosan előforduló közlekedési manőver, hiszen a szabálytalanul előző és a frontális ütközést elkerülő személygépkocsi bevágása egy kamion vagy busz elé, a közlekedés résztvevőinek napi - ijesztő élménye. Ha ilyenkor egy-két leszorító pánt elpattan a palettákon, akkor inkább a csomagolás elégtelenségéről beszélhetünk. Ha viszont az áru úgy elindul, hogy a homlokfalat átszakítva a fülkében köt ki, nyilván nem a csomagolás elégségessége a kérdés.
