Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 170 4.14. A CMR Egyezmény 30. Cikkéhez kapcsolódó bírói döntések BH1987. 23. Ha a tehergépjármű vezetője a küldemény kiszolgáltatásakor megtagadja a kárjegyzőkönyv felvételét, az átvevőnek módjában áll a kifogást a fuvarlevél megfelelő példányára - a küldemény átvételének elismerése mellett - rávezetni [1971. évi 3. sz. tvr.-tel közzétett, a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR) 30. Cikk 1. pontj. A perbeli tényállás, a jogvita lényege A felperes részére az I. r. alperes mint importbizományos főzőhuzalt importált. A huzalmennyiséget tehergépkocsiban a II. r. alperes fuvarozta két tételben Magyarországra, közvetlenül a felperes telepére. Az első küldemény kiszolgáltatására 1983. május 6-án, a második küldemény kiszolgáltatására 1983. augusztus 3-án került sor. Mindkét küldemény károsodással került kiszolgáltatásra. Az első küldemény esetében két csomagolási eszközként használt hordó felborult, és emiatt a felperest 16 704 Ft, a második küldemény esetében két hordó felborulása miatt 54 320 Ft kár érte. A felperes keresetében a fenti kár megfizetésére kérte vagylagosan kötelezni az alpereseket. Az Állami Biztosító a II. r. alperes pernyertessége érdekében beavatkozott, a közte és a II. r. alperes közti biztosítási szerződésből folyó kötelezettségeire hivatkozással. Az elsőfokú bíróság, alapul véve az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet által készített szakvéleményben foglaltakat, arra a megállapításra jutott, hogy az első küldeményben csak egy hordóban sérült meg az áru, és ez a kár részben feladási okokra vezethető vissza, részben pedig arra, hogy a II. r. alperes gépkocsivezetője a rakodás során nem fejtette ki a tőle elvárható gondosságot. A második küldemény esetében viszont a bíróság megállapítása szerint a felperes semmivel sem bizonyította, hogy a II. r. alperes a keresetben jelzett kárral szolgáltatta volna ki részére a küldeményt. Mindezek folytán az elsőfokú bíróság az első küldemény tekintetében 4101 Ft kártérítésre kötelezte a II. r. alperest, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította, a második küldemény tekintetében pedig a keresetet teljes egészében elutasította. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, de a fellebbezés nem bizonyult alaposnak. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A Legfelsőbb Bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság által alapul vett tényállást, és megállapította, hogy az abból levont következtetések is helyesek. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint indokainál fogva is helyben-