Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

167 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések pítható meg. Az ehhez szükséges többlettényálláshoz elengedhetetlen annak bizonyítása, hogy az áru miként veszett el vagy semmisült meg, amely utóbbira nézve semmilyen adat nem merült fel. Alaptalannak találta az elsőfokú bíróság késedelmi kamat esedékességével kapcsolatos érvelését is, mivel a CMR 27. Cikk 1. pontjában írt írásbeli felszólamlást a címzett nem küldött a fuvarozónak, ezért kamat felszámításának a kiszolgáltatás napjától kezdődően nincs alapja. A Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül, így a felperes perbeli legitimációját és az elévülést nem vizsgálta. A felperes fellebbezése kizárólag a kamatfizetés kezdő időpontja vonatkozásában alapos. A Fővárosi ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság a tényállást érdemben helyesen állapította meg, és a bizonyítékok okszerű mérlegelése és az abból levont helytálló jogi következtetése alapján, a megelőző eljárásban hozott iránymutatásnak megfelelően, megalapozottan kötelezte a felperest kártérítés megfizetésére. A felperes a fellebbezésében maga is elismerte, hogy a fuvarozónak az árudarabok számát ellenőriznie kellett volna. A CMR 8. Cikk 1. a) pontja kimondja, hogy a fuvarozó az áru átvétele alkalmával ellenőrizni tartozik az árudarabok számára, jelére és sorszámára vonatkozóan a fuvarlevélben bejegyzett adatok pontosságát. A 8. Cikk 2. pontja pedig azt mondja ki, hogy ha a fuvarozónak nincs megfelelő módja arra, hogy e Cikk 1. a) alpontjában említett adatok pontosságát ellenőrizze, köteles fenntartását, indokaival együtt, a fuvarlevélbe bejegyezni. A CMR 9. Cikk 2. pontja szerint, ha a fuvarlevél nem tartalmazza a fuvarozó indokolt fenntartását, az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy az áru és annak csomagolása jó állapotban volt, amikor a fuvarozó az árut átvette, továbbá, hogy az árudarabok száma, valamint jele és azok sorszáma a fuvarlevél adataival megegyezett. Ezen jogszabályi rendelkezésekből következően a fuvarozónak külön kikötés hiányában az árudarabok számát ellenőriznie kellett volna. Ajogszabályi rendelkezésen túlmenően a fuvarmegbízás is tartalmazta a fuvarozó árumennyiség ellenőrzési kötelezettségét, mert abban az szerepel, hogy a fuvarozó köteles az áru átvétele és a vámkezelés során az áru csomagolását, az okmányokon szereplő és ténylegesen felrakásra került áru mennyiségét ellenőrizni. Ezzel szemben G. I. gépkocsivezető tanúkénti meghallgatáskor úgy nyilatkozott, hogy a rakodásnál nem voltjelen, ezért nem tudta megmondani, hogy hány db köteg került fel a pótkocsira. Elmondta továbbá azt is, hogy amennyiben a kötegeket meg akarta volna számolni, abban az esetben a ponyvát teljesen fel kellett volna fejteni és megnézni a kötegeket, de erre nem került sor, mert a korábbi szállítások alkalmával sem végzett ilyen ellenőrzést. Mindezek alapján a gépkocsivezető maga erősítette meg a tanúvallomásában azt a tényt, hogy az árumennyiség ellenőrzési kötelezettségének nem tett eleget, és semmilyen fenntartást a CMR fuvarlevélbe nem jegyzett be, ezért a CMR 9. Cikk 1. pontja alapján azt kell vélelmezni, hogy a fuvarozó az árut a fuvarlevélen feltün-