Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 168 tetett mennyiségben vette át. Ebből a szempontból irreleváns, hogy a kecskeméti felrakásnál volt-e súlyjegyzék, illetve, hogy az csak egy kézzel írt súlyjegyzék volt, azonban alkalmas volt arra, hogy a hiányzó bálák pontos számát abból meg lehetett állapítani, amit megerősített az átvételkor felvett címzett részéről a kárfelvételi jegyzőkönyv, amelyben ugyanezen sorszámú bálák hiánya került megjelölésre. A CMR 17. Cikk 1. pontja szerint a fuvarozó felelős az áru teljes vagy részleges elveszéséért vagy megsérüléséért, ha az elveszés vagy megsérülés az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja között következett be. Nem vitásan a hiányzó árumennyiség az áru átvétele és annak kiszolgáltatása között tünt el. Mivel az árudarabok mennyiségének az ellenőrzésére az áru átvételekor nem került sor, ezen túlmenően a fuvarozást végző mindkét gépkocsivezető őrizetlenül hagyta a gépjármüvet úgy, hogy plomba nem volt rajta, és G. I. gépkocsivezető tanúvallomása szerint az összefűzött ponyvát bárki kibonthatta, amely körülmények azt támasztják alá, hogy az áru annak átvétele és kiszolgáltatásának időpontja között veszett el. Ezen időhatárok között, hogy pontosan mikor került sor az áru elveszésére, a fuvarozó felelősségének szempontjából nincs jelentősége. Rámutatott az ítélőtábla arra, hogy a kártérítés összegszerűsége vonatkozásában a CMR két külön rendelkezést tartalmaz, a CMR 23. Cikke korlátozást vezet be a fuvarozó felelősségét illetően abban az értelemben, hogy az áru részleges vagy teljes elvesztése esetére a küldemény súlyához viszonyítja a fuvarozó által fizetendő maximális kártérítési összeget (23. Cikk. 4. pont). A CMR 29. Cikke e korlátozást kizárja a fuvarozó terhére megállapítható súlyos gondatlanság vagy szándékosság esetére, anélkül azonban, hogy a két felróhatósági fokozatot közelebbről körülírná. Azt az eset összes körülményei alapján mérlegeléssel lehet megállapítani, hogy bármelyik fennáll-e. Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése, így elsősorban a tanúvallomások és a CMR fuvarlevél adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes súlyosan gondatlanul járt el, amikor plombával nem védett, nagy értékű rakományt hosszú időn keresztül őrizetlenül hagyott. Ezen túlmenően a súlyos gondatlanságot bizonyítja az a tény is, hogy a fuvarozó az áru átvételekor nem is volt jelen. Mindezek a körülmények azt támasztják alá, hogy a fuvarozó olyan súlyosan gondatlanul járt el a fuvarozás teljesítése során, amely megalapozza a fuvarozó teljes kártérítésre vonatkozó felelősségét. A Kecskeméti Rendőrkapitányság 1551/2001.bü. nyomozást megtagadó határozatának indokolásában foglaltak a rendes bíróságot nem kötik, azonban a határozatból nem állapítható meg, hogy a rendőrség mire alapította azt a megállapítását, hogy sem a vámkezelés előtt, sem pedig utána nem került ki a raktérből az áru, mivel a vámkezelés előtt őrzött parkolóban volt a kamion. Ezt a tényt, ahogy azt az elsőfokú bíróság a határozata indokolásában helyesen állapította meg, az első fokú eljárás során a felperes nem bizonyította, a CMR-ben felsorolt felelősség kimentésre nem hivatkozott. Megalapozott azonban az a felperesi hivatkozás, hogy a késedelmi kamat megfizetésének kezdő időpontjának meghatározására nem a jogszabályoknak megfelelően került sor.