Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 166 Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben történő marasztalását. Előadta, hogy a felperes helyesen hivatkozott arra a fellebbezésében is, hogy a fuvarozó az átvételkor az árudarabok számát köteles ellenőrizni, az első fokú eljárás során éppen azt bizonyították, hogy a felperes nem ellenőrizte az árudarabok számát az átvételkor. Az alperes szerint az első fokú eljárás során csatolt átvételi elismervényből és a rakományjegyzékből megállapítható, hogy Kecskeméten bruttó 3080 kg tömegű áru került felrakodásra, továbbá 12 db köteget és egy egyedülálló bálát raktak fel, azaz összesen 13 árudarabot, mely árudarabok számát a fuvarozó ellenőrizni tartozik, és ez az ellenőrzés megállapítható módon végre is lett volna hajtható az árudarabok alacsony száma és nagy mérete miatt. Amennyiben a felperes az árudarabok számának ellenőrzését elmulasztotta, az nem róható az alperes terhére, mivel a felperes jogszabályi kötelezettségét szándékossággal egyenértékű súlyosan gondatlan mulasztásával szegte meg. Az alperes szerint a perben felmerült minden okirat és minden nyilatkozat, illetve tény arra utal, hogy a felperes a rakományt hiány nélkül vette át, azonban hiányosan szolgáltatta ki, ezért az áruhiány csak és kizárólag a fuvarozás során keletkezhetett. Az alperes szerint a felperes tévesen hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Fővárosi ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében foglalt rendelkezéseket, mivel a végzés a jogértelmezés kérdésében rögzíti, hogy a fuvarozó korlátozott kártérítésre kötelezhető, kivéve, ha a CMR 29. Cikk 1. pontja nem állt meg. Az elsőfokú bíróság ezért nem követett el jogszabálysértést akkor, amikor a végzés keretei között megállapította, hogy a felperesi fuvarozó súlyos gondatlansága a CMR 29. Cikke szerinti teljes kártérítés jogalapjául szolgál. A felperes a fellebbezését azzal egészítette ki, hogy a kecskeméti felrakáshoz súlyjegyzék nem állt rendelkezésre, és az alperes által becsatolt számsor nem tartalmaz súlyadatot, így nem állapítható meg, hogy az egyes bálák és azok összsúlya mekkora volt a berakáskor. A németországi kirakodáskor az egyes bálákat vették számba, és ebből következően nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a Kecskeméten felrakott áruból milyen súllyal és hány bála volt egy kötegben, valamint azt sem, hogy nem a kibontott köteg valamelyikéből hiányzott-e bála. Ezért nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a hiányzó bálák a fuvarozás alatt vesztek-e el, mint ahogy az sem nyert bizonyítást, hogy a bálák már a felrakáskor hiányoztak a kötegekből. Az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok egyoldalú súlyosan okszerűtlen értékelésével és az ítéletben megállapított tényállással ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy a kárt a fuvarozó súlyos gondatlansága okozta. Megalapozatlannak bizonyult az elsőfokú bíróság azon következtetése is, hogy az árukezelés során tanúsított súlyos gondatlannak értékelt magatartás és az áru elvesztése között ok-okozati összefüggés áll fenn. A CMR 29. Cikkében írt tényállás lényeges eleme, hogy a fuvarozónak az árukár bekövetkezésében szándékosan vagy azzal egyenértékű súlyos gondatlansággal kell közreműködnie. A gyakorlatban ez a fuvarozó által elkövetett bűncselekmény vagy az áru elvesztését, megsemmisülését eredményező súlyos gondatlanság esetén álla-