Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

161 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések A perbeli tényállás, a jogvita lényege Az alperes a felperes részére külkereskedelmi szerződés alapján rádió-mérőmüszert fuvarozott - a műszer értéke a szállítói számla és a keresetlevél szerint 675 868 Ft volt -, az árut azonban a rendeltetési helyen nem tudta kiszolgáltatni. Az alperes a peren kívüli eljárásban az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel közzétett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 25. Cikkére hivatkozva 14 638 Ft-ot átutalt a felperesnek, a különbözeti összeg kifizetése elől azonban elzárkózott. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A CMR 23. Cikke korlátozást vezet be a fuvarozó felelősségét illetően abban az értelemben, hogy az áru részleges vagy teljes elvesztése esetére a küldemény súlyához viszonyítja a fuvarozó által fizetendő maximális kártérítési összeget (23. Cikk 4. pont). A CMR 29. Cikke e korlátozást kizárja a fuvarozó terhére megállapítható súlyos gondatlanság vagy szándékosság esetére, anélkül azonban, hogy a két felróhatósági fokozatot közelebbről körülírná. A perben irányadó belföldi és a nemzetközi gyakorlat szerint azonban a darabáru-fuvarozás esetében a viszonylag kis súlyú, kis terjedelmű küldemények elveszése súlyos gondatlanságnak nem minősül, még akkor sem, ha az elveszés tényén kívül további tényállás nem áll rendelkezésre. Továbbiak a jogesetről Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes terhére a súlyos gondatlanságot nem lehetett megállapítani, az általa átutalt összeg megfelel a vonatkozó fuvarozási szabályzat szerinti rendelkezéseknek, ezért a felperes keresete megalapozatlan. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint megalapozatlan az elsőfokú bíróság megállapítása, amely szerint az alperes mindenben úgy járt el, ahogy az általában elvárható, és ezért a kár bekövetkezésében súlyos gondatlanság vagy szándékosság nem állapítható meg a terhére. Az alperes az áru elvesztésének körülményeire vonatkozólag csak a hiány tényét megállapító jegyzőkönyvet csatolta, ebből az áru elvesztésének körülményeire nem lehet következtetni, így az alperes kártérítési felelőssége teljes egészében fennáll. A fellebbezés az előzőekben kiemelt iránymutató jogértelmezés szerint nem bizonyult alaposnak. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a CMR 24. Cikke lehetővé teszi, hogy a fuvaroztató pótdíj ellenében értékbevallást eszközöljön, amely esetben a kártérítési alapot az említett korlátozás mellőzésével a bevallott érték határozza meg. A kis súlyú, kis terjedelmű darabáruknál az értékbevallás, mint a fuvarozási szerződések keretében érvényesülő biztosítás, gyakorlati követelmény. Ennek elmulasztása a fuvaroztatói gondatlanságot mutatja, azt is figyelembe véve, hogy a fuvarozó magasabb érték szerinti helytállásával csak a pótdíjjal emelt fuvardíj áll arányban. A fenti kiegészítésekkel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint lényegében indokainál fogva helybenhagyta, ezért a részletesebb indoklást a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében mellőzte.