Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 160 Az iránymutató bírói értelmezés lényege Az a körülmény, hogy a II. r. alperes gépkocsivezetői megkezdték, majd abbahagyták a fuvarozást, tekintettel a téli évszak közismert és jellemző tulajdonságaira, valamint hogy hidegre érzékeny árut raktak a gépkocsira, és hogy a gépkocsik jellegüknél fogva (csak ponyvával fedett rakodóterület) hosszabb időn keresztül a hőmérsékleti viszonyok ellen védelmet nem nyújtottak, olyan súlyos gondatlanságnak minősül, amely gyakorlatilag a szándékossággal egyenértékűnek minősülő magatartás, így a II. r. alperes a teljes kárt tartozik megtéríteni a CMR felhívott rendelkezése folytán. Továbbiak a jogesetről Azt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a nem vitás tényállás szerint a perbeli fuvarozási szerződés 1991. december 20-án jött létre; ekkor rakták meg a kamionokat áruval azzal a céllal, hogy a II. r. alperes azt fuvarozza el Romániába. AII. r. alperes előadása szerint is a gépkocsivezetők a fuvarozást december 20-án megkezdték, de a határról visszafordultak - állításuk szerint - azért, mert ott torlódás volt tapasztalható. Ezt követően 1991. december 27-én kezdték meg újra a fuvarozást, és az árut ténylegesen át is juttatták Romániába a címzetthez. Eközben az időjárás hidegre fordult, a hőmérséklet fagypont alá esett, aminek következtében az áruban a keresettel érvényesített összegszerűségi nagyságrendben fagykár keletkezett. Az elsőfokú bíróság, utalva a II. r. alperes, illetve a gépkocsivezető súlyos gondatlanságára, a II. r. alperest kötelezte a keletkezett kár megfizetésére, amely döntést a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a fellebbezésben hivatkozott kártérítési korlátozás az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (továbbiakban: CMR) 23. Cikkének 5. pontja szerint ténylegesen fennáll, ez a korlátozás azonban nem érvényesül a 29. Cikk 1. pontja értelmében akkor, ha a kárt a fuvarozó szándékossága vagy az őt terhelő olyan súlyos gondatlanság okozta, amely az ügyben eljáró bíróság által alkalmazott jog szerint a szándékossággal egyenértékűnek minősül. Minthogy a CMR nem teszi lehetővé, hogy a fuvarozó közvetlenül devizában teljesítse kártérítési követeléseit, ezért a Legfelsőbb Bíróság - az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében nem érintve - azt állapította meg, hogy a II. r. alperes a CMR 27. Cikkének 2. pontja szerint az USD-ben meghatározott kárösszeget belföldi fizetőeszközben, a kifizetés napja szerinti árfolyam figyelembevételével forintban tartozik kifizetni. BH1992. 45. A közúti fuvarozó kártérítési felelősségének korlátozása az áru részleges vagy teljes elveszése esetén, ha a kárt nem a fuvarozó szándékossága vagy súlyos gondatlansága okozta; a súlyos gondatlanság megállapításával kapcsolatos szempontok [Az 1971. évi 3. tvr.-tel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 23. Cikk 4. pont, 29. Cikk].