Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 156 Ugyanakkor a Ptk. 559. § (3) bekezdésének és a Ptk. 567. § (2) bekezdésének egybevető értelmezése körében a Bit. 4. §-a iránymutató lehetett volna a precedens értékű, de a kérdést szemmel láthatólag teljesen nyugvópontra nem juttató jogesetnél. Minthogy az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség) csak akkor lehet megszervezni, ha a felelősségbiztosítási fedezetbe vont fuvarozók biztosított magatartása is azonos vagy hasonló kockázatok körét jelenti, itt található annak a lehetséges jogalkotói szándéknak a szerző szerint a szállítmánybiztosítás árnyékában meghúzódó igazi magyarázata, ami lehetővé tette a Ptk. 567. § (2) bekezdés alapján a Ptk. 559. § (3) bekezdésének félretételét. Akkor kapunk teljes képet, ha ehhez hozzákapcsoljuk a Ptk. 5. § (1) bekezdését - amely tiltja a joggal való visszaélést - és (2) bekezdését, amely szerint: foggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen, ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne. " így körvonalazódik egy olyan jogszerű biztosítói szerződéses gyakorlat, ami a Bit. 4. §-a alapján a veszélyközösség homogenitásának megtartása érdekében úgy él a Ptk. 567. § (2) bekezdés alapján a Ptk. 559. § (3) bekezdésének félretételével, hogy a Ptk. 5. § rendelkezéseit szem előtt tartva helytállási kötelezettségét teljesen nem zárja ki - mintegy baltával hámozva a burgonyát -, hanem azt a CMR Egyezmény 29. Cikk szerinti korlátlan felelősség helyett a CMR Egyezmény 23. Cikke szerinti korlátozott felelősség szerint vállalja el. BH2004. 279. A fuvarozási és szállítmányozási szerződés írásba foglalási kötelezettség hiányában, a feleknek a lényeges kérdésekben való szóbeli megállapodása alapján is létrejön. A szerződés minősítése során figyelemmel kell lenni az ügyletkötés körülményeire, továbbá arra, hogy gazdálkodó szervezetek között a szavaknak az üzleti életben elfogadott és szokásos jelentést kell tulajdonítani (CMR 29. Cikk). A perbeli tényállás, a jogvita lényege A perben nem vitás tényállás szerint az I. r. alperes - miután megkötötte a felperessel a szállítmányozási szerződést - újabb szállítmányozási szerződést kötött a II. r. alperessel. A tényállás szerint ezzel egy olyan szállítmányozói-fuvarozói láncolatot indított el, amelyet teljes egészében maga sem ismert, így nem tudta, hogy az áru tényleges továbbítását ki és milyen útvonalon végzi el. Ezek a mulasztások eredményezték, hogy a küldemény illetéktelen személyek kezére jutott, akik azt eltulajdonították. Ezzel az I. r. alperes megsértette a Ptk. 515. § (1) bekezdésében előírt, a perben vizsgált kötelezettségét, amely kellő alapul szolgált a felperessel szemben fennálló és az áru elvesztéséből eredő kártérítési felelősségének a megállapításához.