Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 154 A Ptk. 567. § (2) bekezdése szerint a fuvarozási biztosításra eltérő szabályokat lehet megállapítani, a viszontbiztosításra a vagyonbiztosítás szabályait kell alkalmazni, a felek azonban e szabályoktól eltérhetnek. A perbeli felelősségbiztosítási szerződés rendelkezései a harmadik személyre, a károsult felperesre is kihatottak, ezért az alperes mentesülése érdekében a jelen perben jogszerűen hivatkozhatott a károkozó biztosítottjának súlyosan gondatlan magatartására. A bíróság a felperes másodlagos jogalap nélküli gazdagodásra alapított keresetét is alaptalannak találta a kártérítési jogviszony fennállására tekintettel. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes jogszabálysértésre hivatkozással kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az első fokú ítélet megváltoztatását és keresetének helyt adó ítélet hozatalát. Álláspontja szerint a bíróság tévesen állapította meg, hogy a Ptk. 567. § (2) bekezdése lehetővé teszi a Ptk. 559. § (3) bekezdésében foglalt kógens szabálytól való eltérést. Indokai szerint a Ptk. 567. § (2) bekezdésében foglalt, a fuvarozási biztosításra vonatkozó eltérő szabályokra utaló megfogalmazás nem jelenti, hogy a felek szerződésükben a biztosító felelősségének kizárására vonatkozóan eltérően állapodhatnának meg. Értelmezése szerint e szakasz egyébként is a fuvarozási vagyonbiztosításra, és nem a felelősségbiztosításra vonatkozik. A jogerős ítéletből kitűnő értelmezés nem felel meg a jogintézmény céljának és a károsult szempontjából méltánytalan eredményre vezet. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Vitatta a felperes jogszabály értelmezését, és hangsúlyozta, hogy adott esetben az alperes jogszerűen zárta ki a felelősségét a fuvarozó alkalmazottja által súlyosan gondatlanul okozott kárért. A felülvizsgálati kérelem az előzőekben írtak szerint nem bizonyult alaposnak. A felperes, értelmezéssel kapcsolatos indokaira hivatkozással utalt a felülvizsgálati kérelemről döntő Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a fuvarozási felelősségbiztosítási szerződés akkor képes betölteni a szerződéssel elérni kívánt célját, ha a feladó a szerződéskötés során maga is megfelelő gondossággal jár el [Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdés]. Ez azt a követelményt foglalja magában, hogy indokolt esetben a megfelelő szállítmánybiztosítást (Cargo biztosítás) maga kösse meg, illetve vizsgálja meg a fuvarozó felelősségbiztosításának a feltételeit. Amennyiben ez utóbbi feltételeket nem találja megfelelőnek saját gazdasági érdekei szempontjából (pl.: a biztosító felelősségét kizáró feltételek alapján), akkor kikötheti, hogy mely biztosítási feltételekkel hajlandó a fuvarozóval a fuvarozási szerződés megkötésére. A lehetséges károsult saját kárának megelőzésére irányuló racionális szerződéskötési magatartása teszi lehetővé, hogy a fuvarbiztosítási szerződés a szerződéssel elérni kívánt rendeltetését betölthesse. Az itt bemutatott ítélet lényegében a nemzetközi szállítmánybiztosítás megkötésének lehetőségére hivatkozással magyarázta azt jogalkotói szándékot, ami szerint a Ptk. 559. § (3) bekezdésének és a Ptk. 567. § (2) bekezdésének egybevető értelmezése a biztosítót abba a helyzetbe hozza, hogy a fuvarozónak nyújtott - a károsultakra is kiható - biztosítási fedezetből a szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartás esetére helytállási kötelezettségét kizárja.