Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

153 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések ben írott szabályától eltérően - a biztosítót nem mentesíti a fizetési kötelezettség alól a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása esetében. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a Ptk. 567. § (2) bekezdése egy speciális jogviszonyban, a fuvarozási biztosítás területén lehetővé teszi a felek jogviszonyának eltérő szabályozását. Mivel a jogszabály szövege kivételt nem állapít meg, ez a felhatalmazás valamennyi fuvarozási biztosításra, így a perben szereplő fuvarozási felelősségbiztosításra is kiterjed. így a Ptk. 567. § (2) bekezdés első fordulatában meghatározott „eltérő szabályok" értelmezésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következők szerint nyert megfogalmazást: „A biztosítási jogviszonyokban a felek magatartását háromszintű szabályozás határozza meg: A jogszabály a biztosítási szabályzatok [1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) 68. § (1) bekezdés] és végül a felek biztosítási szerződése. A biztosítási szerződések mögött általában, - a jelen esetben is - jelen vannak a különböző biztosítási szabályzatok, általános szerződési feltételek, amelyeket eltérő szerződéses kikötés hiányában alkalmazni kell a biztosítási szerződésekre. A perbeli biztosítási szerződés megkötésére is az 1995. január l-jétől az alperes által kiadott korszerűsített, CMR biztosításra vonatkozó általános feltételek alapján került sor. Ez tartalmazta a biztosító felelősségének a kizárását a fuvarozó alkalmazottjának szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozása esetében. Ebből következően nem volt jelentősége annak a felperes által a felülvizsgálati kérelemben felvetett kérdésnek, hogy az „eltérő szabályok" az egyedi szerződés, vagy a magasabb szintű szabályozás, a biztosítási szabályzatok számára teszi-e lehetővé a Ptk. XLV. Fejezetétől való eltérést. Ettől függetlenül a bírói gyakorlat egységesen úgy értelmezi az adott rendelkezést, hogy a jogszabály - az elsősorban szabályzatok útján szabályozott két speciális jogterület, - a fuvarozás és a biztosítás találkozási pontján a szerződéskötő felek teljes körű szerződési szabadságát kívánta biztosítani. Tehát a szerződésben és a biztosítási szabályzatban is lehetővé tette a Ptk. általános szabályaitól történő eltérést. A másodfokú bíróság helyesen hangsúlyozta, hogy az említett körben az eltérést a (2) bekezdés kifejezett rendelkezése tette lehetővé [Ptk. 567. § (1) bekezdés]. " Továbbiak a jogesetről Az első és másodfokú eljárásban a jogkérdés lényegében az volt, hogy a Ptk. 567. § (2) bekezdésére figyelemmel a felelősségbiztosítási szerződés eltérhetett-e a Ptk. 559. § (3) bekezdésében írott, a biztosító mentesülését kizáró rendelkezéstől. A Ptk. 559. § (1) bekezdése szerint felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. A Ptk. 559. § (3) bekezdése szerint a biztosítót a károsulttal szemben a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása sem mentesíti. A szándékos károkozás, továbbá a súlyos gondatlanságnak a szerződésben megállapított eseteiben azonban követelheti a biztosítottól a kifizetett biztosítási összeg megtérítését, kivéve, ha a biztosított bizonyítja, hogy a károkozó magatartás nem volt jogellenes.