Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

151 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések az alperes fizetési kötelezettsége a felperes által megjelölt időpontban esedékessé vált. Ezért az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését az indokolás részbeni módosításával helybenhagyta. Teljes egészében osztotta viszont a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a késedelmi kamatok mértéke tekintetében. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság a döntését részletesen megindokolta, az indokolással a másodfokú bíróság egyetértett. A fellebbezésben foglaltak miatt ezért a másodfokú bíróság csak annak kiemelését tartja szükségesnek, hogy a Polgári Törvénykönyv külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról szóló 1978. évi 8. törvényerejű rendelet speciális szabályai csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a szerződéses jogviszonyban legalább az egyik fél külföldinek minősül. Ami pedig az alperes által hivatkozott eseti döntés precedens jellegét illeti, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott határozatával a másodfokon hozott határozat késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezése helyébe a Ptk. késedelmi kamatra vonatkozó szabályainak megfelelő új határozatot hozott, mert megállapította, hogy a CMR Egyezmény 27. Cikk 1. pontja szerinti rendelkezés csak a kártérítés iránti követelésekre alkalmazható.