Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)
147 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések Az iránymutató bírói értelmezés lényege Az elsőfokú bíróság másodfokon is alaposnak bizonyult ítéletével nem fogadta el a késedelmi kamatok felperes által követelt mértékével kapcsolatos alperesi védekezést sem. Kifejtette, hogy a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény (Magyarországon az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel került kihirdetésre, a továbbiakban: CMR Egyezmény 27. Cikk) csak a kártérítés után járó kamatok mértékéről rendelkezik. Speciális rendelkezés hiányában ezért a fuvardíj késedelmes megfizetésének jogkövetkezményeit illetően a Ptk. általános rendelkezéseit kell alkalmazni. Erre hivatkozással az elsőfokú bíróság a Ptk. többször módosított 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamatok megfizetésére irányuló kereseti kérelemnek is helyt adott. Továbbiak a jogesetről Az elsőfokú bíróság a fuvardíj és járulékai megfizetése iránt előterjesztett kereseti kérelemmel megindult peres eljárás megszüntetését indítványozó alperesi kérelmet, illetve a kereset érdemben történő elutasítására irányuló védekezést egyaránt alaptalannak találta. A döntését azzal indokolta, hogy a vitatott kikötésre tekintettel vizsgálni kellett az írásbeli alakban megkötött szerződés létrejöttének folyamatát, a szerződéskötést megelőző szóbeli tárgyalások tartalmát. A lefolytatott bizonyítás eredménye szerint pedig a szerződés megkötéséhez vezető tárgyalások során a fuvardíj esedékességét meghatározó külön feltétel nem került szóba. Csak az alperes írásban eljuttatott ajánlata tartalmazott ilyen feltételt. A fuvardíj-fizetési kötelezettség esedékességét befolyásoló kikötést illetően az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a vita tárgyát képező kikötés a Ptk. 228. § (1) bekezdése szerinti feltételnek minősül, ezért a szerződés érvénytelenségére történt felperesi hivatkozás folytán - a Ptk. 228. § (3) bekezdése alapján - vizsgálta a kikötés tartalmát. A szerződési nyilatkozatok Ptk. 207. § (1) bekezdése szerinti értelmezése útján arra a következtetésre jutott, hogy a vita tárgyát képező feltétel jelentése nem egyértelmű. Az írásban rögzített szöveg megfogalmazásából az alperes szándékát nem lehet egyértelműen megállapítani. A kikötés értelmezése érdekében az elsőfokú bíróság vizsgálta a felek korábbi szerződéses kapcsolatát is és ennek körében azt állapította meg, hogy előzőleg az alperes a fuvardíj megfizetését nem kötötte feltétel bekövetkezéséhez. Erre hivatkozással arra a következtetésre jutott, hogy a felek korábbijogviszonya alapján sem lehetséges a feltétel értelmezése. Az előzőekre hivatkozással az elsőfokú bíróság a Ptk. 228. § (3) bekezdése alapján arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az értelmezhetetlen feltétel semmis, mely által a szerződésre a Ptk. 239. §-a szerint a részleges érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni, tekintettel arra, hogy az egyéb peradatokból kétségtelenül megállapítható, miszerint a felek a semmis feltétel hiányában is megkötötték volna a szerződést. A részleges érvénytelenség szabályai szerint ezért az elsőfokú bíróság csak a felperes által sérelmezett kikötést nyilvánította érvénytelennek. A semmis kikötés figyelmen kívül hagyása folytán módosult fizetési határidőre tekintettel pedig megállapította, hogy az alperes fizetési kötelezettsége a számla és a CMR fuvarlevél kézhezvételének nem vitatott időpontjától számított 30 nap eltelte
