Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 148 folytán esedékessé vált. Ezért nem adott helyt a per megszüntetésére irányuló alperesi kérelemnek. Úgyszintén a fenti indokokra utalással mellőzte az alperes által indítványozott bizonyítás lefolytatását. Megjegyezte azt is, hogy a sérelmezett feltétel semmissége miatt a felperes által megjelölt érvénytelenségi okok vizsgálatára sem volt szükség. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a késedelmi kamatok felperes által követelt mértékével kapcsolatos alperesi védekezést sem. Kifejtette, hogy a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény (Magyarországon az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel került kihirdetésre, a továbbiakban: CMR Egyezmény) csak a kártérítés után járó kamatok mértékéről rendelkezik. Speciális rendelkezés hiányában ezért a fuvardíj késedelmes megfizetésének jogkövetkezményeit illetően a Ptk. általános rendelkezéseit kell alkalmazni. Erre hivatkozással az elsőfokú bíróság a Ptk. többször módosított 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamatok megfizetésére irányuló kereseti kérelemnek is helyt adott. Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, melyben elsődlegesen az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését, míg másodlagosan a felajánlott bizonyítás lefolytatása érdekében az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára. Harmadlagosan az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását kérte a késedelmi kamatok mértéke tekintetében. Az alperes a fellebbezésben azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályok téves értelmezése folytán helytelen jogi következtetésekre jutott. Hangsúlyozta, hogy a Ptk. 228. § (1) bekezdése szerinti felfüggesztő feltétel a szerződés hatálybalépésére vonatkozik. A peres felek azonban a szerződés hatálybalépését nem kötötték feltételhez. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság még abban az esetben sem nyilváníthatta volna a felperes által vitatott kikötést semmisnek, ha annak jelentése kétséges lenne. A fizetési kötelezettség esedékességére vonatkozó kikötés azonban mindkét fél számára egyértelmű volt. Az írásba foglalt szerződés világosan tartalmazta, hogy a számla és a CMR fuvarokmány kézhezvételétől függetlenül a fizetési kötelezettség végső határideje az alperesnek járó fuvardíj beérkezését követő második napon jár le. Egyebekben az alperes a fellebbezésben vitatta azt a felperesi előadást is, hogy az általa megfogalmazott kikötés a Ptk. 209/C. §-ában meghatározott általános szerződési feltételnek minősülne. Hangsúlyozta, hogy a felperes ezzel kapcsolatos előadásai egymásnak is ellentmondanak. Hangsúlyozta továbbá azt is, hogy a felperesnek az írásban eljuttatott ajánlat tanulmányozására és értelmezésére kellő lehetősége volt. Ha ezt elmulasztotta, úgy a saját mulasztására utóbb jogokat nem alapíthat. Az előzőekre hivatkozással az alperes az elsőfokú bíróság eljárását a szerződés „meg nem engedett" bírósági módosításának minősítette. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a per időelőttiség címén történő megszüntetésére irányuló kérelme tárgyában indokolatlanul mellőzte a felajánlott bizonyítás lefolytatását. Arra az esetre azonban, ha a másodfokú bíróság mégsem osztaná a fellebbezésben kifejtett érvelését, az első fokú ítélet megváltoztatásával a késedelmi kamatok évi 5%-os mértékre történő leszállítását kérte. Ez utóbbi kérelem indokául hivatkozott az 1978. évi 8. tvr.