Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 146 4.12. A CMR Egyezmény 27. Cikkéhez kapcsolódó bírói döntések BDT2004. 913. A szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely a felek között korábban alkalmazott kikötéstől eltérő általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta (CMR 27. Cikk). A perbeli tényállás, a jogvita lényege A peres felek között 2002. július 2-án nemzetközi közúti árufuvarozási szerződés jött létre, melynek alapján a felperesnek Kecskemétről, a Bábolna Rt. Feladótól, 2,5 tonna súlyú fagyasztott húsküldeményt kellett Észtországba fuvaroznia. A felperes a fuvarfeladatot a B. D. M. Szállítási Kft. alvállalkozó bevonásával teljesítette, majd számlát állított ki a megállapodás szerinti 675 675 Ft fuvardíjról. Az alperes azonban a fuvardíj megfizetése elöl elzárkózott. Arra hivatkozott, hogy a telefax útján eljuttatott és a felperes által egyetértőleg visszaigazolt fuvarmegrendelésben kikötötte azt, miszerint a fuvardíj megfizetése majd csak azt követő 2 napon belül válik esedékessé, ha a fuvardíjat az alperes részére a megbízója, az észtországi K. OÜ. elnevezésű cég átutalta. Az elsőfokú bíróság a szerződési nyilatkozatok Ptk. 207. § (1) bekezdése szerinti értelmezése útján arra a következtetésre jutott, hogy a vita tárgyát képező fizetési feltétel jelentése nem egyértelmű. Az írásban rögzített szöveg megfogalmazásából az alperes szándékát nem lehet egyértelműen megállapítani. A kikötés értelmezése érdekében az elsőfokú bíróság vizsgálta a felek korábbi szerződéses kapcsolatát is, és ennek körében azt állapította meg, hogy előzőleg az alperes a fuvardíj megfizetését nem kötötte feltétel bekövetkezéséhez. Erre hivatkozással arra a következtetésre jutott, hogy a felek korábbi jogviszonya alapján sem lehetséges a feltétel értelmezése. Az előzőekre hivatkozással az elsőfokú bíróság a Ptk. 228. § (3) bekezdése alapján arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az értelmezhetetlen feltétel semmis, mely által a szerződésre a Ptk. 239. §-a szerint a részleges érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni, tekintettel arra, hogy az egyéb peradatokból kétségtelenül megállapítható, miszerint a felek a semmis feltétel hiányában is megkötötték volna a szerződést. A részleges érvénytelenség szabályai szerint ezért az elsőfokú bíróság csak a felperes által sérelmezett kikötést nyilvánította érvénytelennek. A semmis kikötés figyelmen kívül hagyása folytán módosult fizetési határidőre tekintettel pedig megállapította, hogy az alperes fizetési kötelezettsége a számla és a CMR fuvarlevél kézhezvételének nem vitatott időpontjától számított 30 nap eltelte folytán esedékessé vált. Az alperes eredménytelenül fellebbezett.