Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 144 napjáig a Ptk. 30l/A. § (2) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamattal növelt kártérítési összegbe az alperes fuvardíját a Ptk. 296. § (1) bekezdése alapján beszámította. A másodfokú bíróság szerint a felperes fellebbezésében kellő alappal sérelmezte az elsőfokú bíróság - árusérülés esetén visszatérítendő fuvardíjra vonatkozó - jogértelmezését. Továbbiak a jogesetről Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak részbeni megváltoztatása és keresetének való teljes helytadás, a beszámítási kifogás elutasítása iránt. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a CMR Egyezmény 25. Cikkét, valamint 23. Cikke 4. pontját, melyekből - helyesen - az következik, hogy árusérülés okozása esetén a fuvarozó a sérülés arányában fuvardíját nem követelheti. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az ítélőtábla megállapította, hogy a felperes fellebbezésében kellő alappal sérelmezte az elsőfokú bíróság - árusérülés esetén visszatérítendő fuvardíjra vonatkozó - jogértelmezését, azonban mindez mégsem alkalmas az érdemben helyes, marasztalást tartalmazó ítéleti rendelkezés megváltoztatására. Az eljárás során, a CMR 25. Cikke 1. pontja alapján alkalmazandó 23. Cikk 4. pontja helyes értelme szerint árusérülés esetén a fuvarozó - a 23. Cikk 1., 2. pontja alapján meghatározandó - kártérítésen túlmenően a fuvardíjat is visszatéríteni tartozik, az egész küldemény megsérülése, értékvesztése esetén teljes összegben, míg részleges sérülés esetén a megsérült árumennyiség arányában. Az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság tévesen foglalt úgy állást, hogy a fuvarozott áru részbeni megsérülése esetén a fuvarozó teljes fuvardíjra tarthatna igényt, téves így az a következtetés is, hogy a felperes árusérülésből eredő kárainak megtérítésén túlmenően ne igényelhetné a fuvardíj arányos visszatérítését. Ezért a fuvardíj beszámítására irányuló kifogás (Pp. 139. §) nem lehet alapos abban a mértékben, mint ahogy a megsérült áru a teljes árumennyiséghez aránylik. A perbeli esetben viszont a felperes a kereseti követelése előterjesztésekor és a fellebbezése benyújtásakor nem volt arra figyelemmel, hogy a keresetlevél 12. számú mellékleteként előterjesztett - árusérülés miatti - kárszámításban a káraihoz hozzászámította a sérült árumennyiséggel arányos 76 041 Ft visszatérítendő fuvardíjat, és ezt az elsőfokú bíróság sem észlelte a tényállás megállapításakor és a határozathozatalkor. Az arányosan visszatérítendő fuvardíj pedig nem lett volna hozzászámítható a felperest az árusérülés miatt ért kár (CMR 23. Cikk 1., 2. pont) összegéhez, mivel a felperes az alperes fuvardíját - nem vitásan - ki sem fizette. Azonban az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a visszatérítendő 76 041 Ft fuvardíjjal növelt, keresettel érvényesített kárösszeget alaposnak találta, melybe - fenti téves álláspontja folytán - beszámította az alperesnek járó teljes fuvardíjat, ideértve a CMR 23. Cikke 4. pontja szerint visszatérítendő (jelen esetben ki sem fizetendő) árusérülés miatti arányos 76 041 Ft fuvardíjat is. A kártérítésből eredő felperesi és a fuvardíjból eredő alperesi követelések helyes elszámolása az lett volna, hogy a felperes nem tarthat igényt a ki sem fizetett fuvardíj részbeni visszatérítésére, míg az alperes nem számíthatja be a visszatérítés alá eső arányos fuvardíjat.