Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

137 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1971. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 23. Cikk 3. pontja alapján úgy kellett megállapítani, hogy „a kártérítés nem lehet több, mint a hiányzó bruttó súly minden kilogrammja után 25 frank; frank alatt 10/31 g súlyú és 0,900 finomságú aranyfrankot kell érteni". (Az, hogy ennek az aranyfranknak nem lévén árfolyama, így alkalmazhatatlan volt már a nyolcvanas évektől kezdve, úgy látszik az indítványozót nem zavarta - a szerző). Az irányadó tényállás szerint a Törvény hatálybalépésével a jogszabály 2. Cikke a Tvr. 23. Cikkének 3. pontját a kártérítési kötelezettség mértékére vonatkozóan akként módosítja, hogy „a kártérítés azonban nem lehet több, mint a hiányzó bruttó súly minden kilogrammja után 8,33 elszámolási egység, azaz SDR = különleges lehívási jog." Az indítványozó arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2005. június 26-án kihirdetett Törvény 1. §-ának támadott rendelkezése következtében a kártérítési kötelezettség mértékének megváltozott számítási módját a Törvény kihirdetését megelőzően keletkezett jogviszonyok vonatkozásában, már 1990. szeptember 16-át követően alkalmazni kell, ez pedig a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik, és ezáltal sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból fakadó alkotmányos alapelv. Az Alkotmánybíróság döntése meghozatalakor vizsgálta az Alkotmány hivatkozott rendelkezését: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam." Vizsgálta továbbá a Törvény egyes rendelkezéseit, így többek között: „1. § Az Országgyűlés a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló Egyezményt (CMR) kiegészítő, Genfben, 1978. július 5-én kelt Jegyzőkönyvet e törvénnyel hirdeti ki. (A csatlakozási okirat letétbe helyezése 1990. június 18-án megtörtént, a Jegyzőkönyv 1990. szeptember 16-án a Magyar Köztársaság tekintetében hatályba lépett.) " Az indítvány nem bizonyult megalapozottnak. Abban a kérdésben, hogy visszamenőleges jogalkotás történt-e, az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg: 1. Hivatkozott korábbi döntésére, amely szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében elismert jogállamiság részét képező jogbiztonság sérelmét jelenti a Jat. 12. § (2) bekezdésében megfogalmazott azon szabály megsértése, amely szerint „jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé". [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.J Utalt arra, hogy ugyanez az alkotmányossági követelmény irányadó a jogosultságok korlátozására vagy elvonására is. Úgy foglalt állást, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában visszaható hatálynak minősül, ha a jogszabály hatálybaléptetése „nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit - az erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejöttjogviszonyokra is alkalmazni kell". [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.J