Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 138 2. Rámutatott azonban arra is, hogy nemzetközi szerződés esetében lehetőség van arra, valamely nem szerződő állam számára, hogy egyoldalú aktusával utóbb csatlakozhasson. Hivatkozott arra, hogy a Bécsi egyezmény 2. Cikk 1. b) pontja értelmében a „csatlakozás" azt az így megnevezett nemzetközi aktust jelenti, amellyel egy állam nemzetközi síkon kifejezi annak elismerését, hogy reá nézve egy szerződés kötelező hatályú. A Bécsi egyezmény 11. Cikk szerint annak elismerését, hogy egy szerződés reá nézve kötelező hatályú, valamely állam kifejezheti aláírás, szerződést létrehozó okiratok kicserélése, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás által, illetve a felek megállapodása szerinti bármely más módon. Ugyanakkor - mutatott rá az Alkotmánybíróság - a nemzetközi kötelezettségvállalás nemzetközi jogi hatálybalépésére vonatkozóan a Bécsi egyezmény 24. Cikke előírja, hogy a szerződés olyan módon és abban az időpontban lép hatályba, ahogyan erről rendelkezik, vagy ahogyan a tárgyaló államok megállapodnak. 3. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra, hogy a nemzetközi szerződések gyakorlatában gyakran előfordul - és ez a problémák forrása -, hogy egy adott állam szerződéshez történő csatlakozásának, illetve a belső jogba történő transzponálást jelentő kihirdetésnek az időpontja nem esik egybe. A jogesettel érintett jogszabály esetében is ez történt. A CMR Egyezményt kiegészítő, Genfben, 1978. július 5-én kelt és 1980. december 28-án hatályba lépett Jegyzőkönyvhöz a Magyar Köztársaság 1990. június 18-án csatlakozott. Mint az Alkotmánybíróság megállapította, ezzel az aktussal a magyar állam a nemzetközi jog szabályai szerint kifejezte a kötelezettségvállalás végleges szándékát. A döntés alapjává tett tényálláshoz tartozik, hogy a Jegyzőkönyv 4. Cikkének 2. pontja következtében a Jegyzőkönyv a csatlakozásáról szóló okiratának letétbe helyezésétől számított kilencvenedik napon, azaz 1990. szeptember 16-án lépett hatályba a Magyar Köztársaság vonatkozásában, vagyis nemzetközi jogi értelemben a szerződés ettől az időponttól kezdve kötelezi a magyar államot. A tényállás része azonban, hogy kihirdetés hiányában a Jegyzőkönyv - egészen a Törvény megszületéséig - nem vált a belső jog részévé. Ugyanakkor a Törvény hatálybalépéséről a 3. § rendelkezik, amely kimondja, hogy „(E) törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba". Hivatkozott az Alkotmánybíróság arra, hogy a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásokról szóló törvény részletesen szabályozza a kihirdető jogszabály kellékeit. Ezek között az Elj. tv. 10. § (1) bekezdés c) pontja előírja, hogy a kihirdető jogszabálynak tartalmaznia kell a szerződésnek a Magyar Köztársaság tekintetében történő hatálybalépésének, módosításának és megszűnésének időpontját (...). Erre utal a Törvény támadott része, amely azt rögzíti, hogy „a csatlakozási okirat letétbe helyezése 1990. június 18-án megtörtént, a Jegyzőkönyv 1990. szeptember 16-án a Magyar Köztársaság tekintetében hatályba lépett". Az indítványozó ezt a rendelkezést értelmezte úgy, hogy a 2005. június 18-án kihirdetett Törvény visszaható hatálylyal állapította meg a kártérítési kötelezettség mértékét, és ez sérti a jogállamiság, azon belül is a jogbiztonság alkotmányos alapelvét. Az Alkotmánybíróság szerint valójában ez a rendelkezés csupán azt jelenti, hogy a magyar államnak, mint a nemzetközi szerződés alanyának, ettől az időponttól