Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR 136 mutató előzmények után ez a jogalkotás az Alkotmánybíróság eljárásához vezet, de az ügy ezzel együtt tanulságos. Azt szokták mondani, hogy némelyik bírói döntéstől „nem lettünk okosabbak". Ez jut a szerző eszébe, amikor azt olvassa a jelen jogesetben, hogy „Annak megítélése, hogy 1990. szeptember 16-a és a 2005. június 26-i kihirdetés között egyedi jogviszonyokban alkalmazni kell-e valamilyen okból az egyezmény előírásait, a jogalkalmazó hatásköre. "... főként pedig 1996. szeptember 16-a előtt hosszú éveken keresztül - lehet hozzátenni. Itt kell elismerni a korábban is eljárt bíróknak és az ügyekben dolgozó jogász kollégáknak azt a képességét, hogy tudtak és mertek nem várni a jogalkotásra, és már akkor a 8,33 SDR/kg limit alapján alakították ki a kárrendezési, biztosítási és nem utolsósorban ítélkezési gyakorlatot, amikor a tisztelt jogalkotó még hosszú-hosszú évekig nem dolgozta le egy nemzetközi egyezményből fakadó restanciáját. Az iránymutató bírói értelmezés lényege Az Alkotmánybíróság a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló Egyezményt (CMR) kiegészítő, Genfben, 1978. július 5-én kelt Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2005. évi LIV. törvény 1. § második mondatának „a Jegyzőkönyv 1990. szeptember 16-án a Magyar Köztársaság tekintetében hatályba lépett" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Az ügyben az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy visszamenőleges jogalkotásnak minősül-e az indítvánnyal támadott azon rendelkezés, amely szerint a 2005-ben a Törvénnyel kihirdetett Jegyzőkönyv 1990. szeptember 16-án a Magyar Köztársaság tekintetében hatályba lépett. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a támadott jogszabály szövegszerűen nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a nemzetközi egyezmény előírásait már a Törvény hatálybalépését megelőzően keletkezett jogviszonyok vonatkozásában is alkalmazni rendeli, vagyis nem állapítható meg visszamenőleges hatályú jogalkotás, nem sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében védett jogállamiság alapelve. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította. Arról pedig, hogy 1990. szeptember 16-a és a 2005. június 26-i kihirdetés között egyedi jogviszonyokban alkalmazni kell-e valamilyen okból az egyezmény előírásait, a jogalkalmazó hatáskörébe tartozónak ítélte. Továbbiak a jogesetről Az ügyben az indítványozó a CMR Egyezményt kiegészítő, Genfben, 1978. július 5-én kelt Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2005. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Törvény) 1. §-ának zárójelben lévő azon félmondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, amely szerint „a Jegyzőkönyv 1990. szeptember 16-án a Magyar Köztársaság tekintetében hatályba lépett". Az indítványozó álláspontja szerint a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződések esetében a fuvarozó kártérítési kötelezettségének mértékét a támadott Törvény hatálybalépése előtt a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló,