Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)
127 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések Később - az átvételt követően több hónap elteltével - a felperes az E. Vállalat útján értesült arról, hogy a konszignáció 4. tételében szereplő 10 karton közül hiányzik az egyik. Közben pedig a felperes megállapította azt is, hogy a jegyzőkönyvbe vett és hiányként feltüntetett 3. tétel a címzetthez rendben megérkezett, aki azt kifogás nélkül átvette. A jogeset specifikuma, hogy az előzőek alapján megállapítható, hogy a kárjegyzőkönyv az abban foglalt hiányt illetően téves adatokat tartalmaz, így annak az alperes felelősségére való kihatása nincsen. Ugyanakkor megállapítható, hogy a felperes semmivel sem bizonyította azt, hogy az alperes részéről történő kiszolgáltatáskor az E. Vállalat által jelzett hiány ténylegesen fennállott. Kiemelkedően fontos a jogesetből, hogy az előzőektől függetlenül a CMR 30. Cikke értelmében, ha a címzett és a fuvarozó együttesen vizsgálta meg az áru állapotát, e vizsgálat eredményével szemben bizonyításnak csak akkor van helye, ha a hiány vagy sérülés külsőleg nem ismerhető fel, és ha a címzett a megvizsgálás napjától számított 7 napon belül - vasárnapokat és ünnepnapokat nem számítva - fenntartását írásban közölte a fuvarozóval. Ebből az következik, hogy az utóbb megállapított hiányokra nézve a címzett 7 napos időtartamon belül léphet fel a fuvarozóval szemben, azt követően már nem. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A jogvesztésre nem hat ki az a körülmény, hogy a felek a kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvben egy árudarab hiányát feltüntették, ami az utólagos megállapítások szerint tévedésen alapult. Továbbiak a jogesetről 1991. november 14-én kelt beadványában a felperes keresetét 1048 DM-re felemelte, előadva, hogy a felemelt kereseti kérelme teszi ki az elveszett áru teljes értékét. Az elsőfokú bíróság tanúként kihallgatta A. B.-t, az alperes gépkocsivezetőjét, a küldemények átadására nézve. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a gépkocsivezető tanúvallomása alapján az volt megállapítható, hogy a küldemény kiszolgáltatásakor a hiány ellenőrzésére a gépkocsivezetőnek nem volt lehetősége. Ugyanakkor a jegyzőkönyvben rögzített áruhiány ténylegesen nem áll fenn, a keresetben érvényesített áruhiányról pedig a gépkocsivezetővel közös jegyzőkönyvet nem vettek fel. A felperes fellebbezett az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Az ítélet megváltoztatásával az alperes marasztalását kérve ismételten arra hivatkozott, hogy a kiszolgáltatást követően derült fény arra, hogy a jegyzőkönyv elkészítésekor mindkét fél tévedett, mivel a hiányzó láda helyett egy hasonló súlyú, de más jelzéssel érkezett árudarabot tüntettek fel a jegyzőkönyvben. Az alperes és az alperesi beavatkozó ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyben hagyását kérte. A Legfelsőbb Bíróság - az előzőekben részletesebben idézettek szerint - megállapította, hogy a kárjegyzőkönyv az abban foglalt hiányt illetően téves adatokat tartalmaz, így annak az alperes felelősségére való kihatása nincsen, ugyanakkor a felperes semmivel sem bizonyította, hogy az alperes részéről történő kiszolgáltatáskor az E. Vállalat által jelzett hiány ténylegesen fennállott.
