Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

91 Rendes felmondás Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a t.-i raktár kapacitása folyamatosan kihasznált volt, a raktár szervezeti struktúrájában lényeges változtatás nem történt, a munkát azonos létszámmal végzik mint a felperes munkaviszonyának megszüntetése előtt, azzal, hogy müszakvezetői feladatokat lát el N. B. is, aki az alperes alvállalkozójának munkavállalója. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felmondás indokolása túl általános, a felperes munkaviszonya megszüntetésének indoka nem a felmondásban közölt okokra, hanem a felperes nem bizonyított, mosószerhiánnyal kapcsolatos érintettségére vezethető vissza. Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem igazolta, hogy bármilyen „struktúraváltás" történt volna a munkáltatói szervezetben, és olyan okot sem bizonyított, ami ezt feltétlenül szükségessé tette. A kérdéses időszakban két új dolgozót vett fel a munkáltató, akiknek a próbaideje felperes munkaviszonyának megszüntetésekor még nem járt le. Osztotta az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapításait, hogy a felperes munkaviszonya megszüntetését az alperes raktárából történő mosószereltünés motiválta. Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, a kereset elutasítására irányult. Ervelése szerint az alperes tényszerűen bizonyította, hogy a t.-i raktárban a targoncavezető-árukiadó munkakörben foglalkoztatottak létszámát egy fővel csökkentette, ezen munkakörbe új munkavállaló felvételére a későbbiek során sem került sor. A munkáltató mérlegelési körébe tartozik, hogy azonos munkaköri feladatot ellátó személyek közül kinek a munkaviszonyát szünteti meg, ha az adott munkakört kevesebb munkavállalóval kívánja betöltetni. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a munkáltató intézkedésében megjelölt indok általános megfogalmazást tartalmaz, azonban az MK 95. számú állásfoglalására figyelemmel ez önmagában a felmondást nem teszi jogellenessé. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az indok részletes leírása nem feltétlenül szükséges, elégséges lehet annak összefoglaló megjelölése is (BH 2003/211.). Nem vitatott azon alperesi álláspont, miszerint minden munkáltató a leghatékonyabb belső szervezeti felépítés létrehozására törekszik, és ennek megfelelően alakítja ki a munkavállalói létszámot. Az sem kétséges, hogy a munkáltató mérlegelési körébe tartozik annak eldöntése, hogy azonos munkaköri feladatot ellátó személyek közül kinek a munkaviszonyát szünteti meg. Jelen jogvita eldöntése során azonban az alperes nem bizonyította [Mt. 89. § (2) bek.], hogy a tevékenységi körök szűkültek volna, és ennek következtében a belső szervezeti struktúra olyan módon változott volna, amely a t.-i raktár működésére is kihatással volt. Helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok azt is, hogy a perbeli időszakban a távozó két munkatárs munkakörét betöltötték, és az újonnan felvett munkavállalók próbaideje a felperes munkaviszonyának megszüntetésekor még nem járt le. Arra megalapozottan utalt az alperes, hogy amennyiben a munkáltató úgy ítélte meg,