Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 92 hogy a felvett munkavállalók várható munkateljesítménye, munkához való viszonya jobb lesz a határozatlan idejű munkaviszonyban munkát végző felperesnél, úgy nem kötelezhető arra, hogy a próbaidős dolgozók munkaviszonyát szüntesse meg. A felperes részére kiadott rendes felmondásnak azonban nem ez volt az indoka, a bizonyítási eljárás során pedig a felmondási okok megváltoztatására az alperesnek már nem volt lehetősége. A bizonyítási eljárás lefolytatását követően az eljáró bíróságok alappal következtettek arra, miszerint a felperes munkaviszonyának megszüntetését az is motiválta, hogy mosószerhiánnyal hozták összefüggésbe személyét. A munkáltató nem tudta bizonyítani a felmondásban írt indokok valóságát és okszerűségét [Mt. 89. § (2) bek.J, így intézkedésének jogellenességére az eljáró bíróságok helytállóan következtettek. Mindebből következően a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Összegzés A perbeli esetben a felperes korábban egy árueltűnési ügyben több munkavállalóval együtt gyanúba keveredett. A többi érintett munkavállaló munkaviszonya közös megegyezéssel megszűnt, a felperessel a munkáltató rendes felmondást közölt azzal az indokkal, hogy racionalizálás, struktúraátalakítás keretében a targoncavezetőárukiadó munkaköre megszűnik. A perben ezt az indokot a munkáltató nem tudta bizonyítani, a bizonyítékok éppen ennek ellenkezőjét támasztották alá.