Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

89 Rendes felmondás déktalan betartására - a felperes munkakörét az alperes módosítani kívánja; a felperes a felajánlott munkakört nem fogadja el; erre tekintettel a munkavállaló által ismert és elfogadott átszervezés indokával a munkáltatói felmondásra kerül sor. Az előbbiekre hivatkozva a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletet alaptalanul támadta. Tartalma szerint ugyanis nyilvánvalóan nem minősül a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésben való megállapodásnak, és nem értelmezhető úgy sem, hogy az abban foglaltak mentesítik az alperest az Mt. 89. § (2) bekezdése alapján őt terhelő bizonyítástól. A felek ilyen megállapodása esetén sem volna erre lehetőség, mivel a munkavállalóra hátrányosabb feltétellel a törvénytől eltérni nem lehet [Mt. 13. § (3) bek.] Az pedig, hogy a munkáltató milyen szempont alapján választotta ki az átszervezéssel érintett munkavállaló személyét, ha az a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe nem ütközött, nem képezi a munkaügyi vita tárgyát. Az alperes a perben maga is azt adta elő, hogy az átszervezés a két gépjárművezetői munkakör közül az egyik munkakör megszüntetésével járt, tehát egy gépjárművezetőre az alperesnek továbbra is szükséges volt. A két gépkocsivezető közül az egyik, Sz. Gy. a felperes rendes felmondását megelőzően felmondott, a felperes munkaviszonyát az alperes a következő hét hétfői napján ugyancsak felmondta, ezért az egy megmaradt státusra új munkavállalót kellett felvenni. Az alperes által előadott előbbi tények alapján helyes az a jogi következtetés, hogy a felmondás indoka, a létszámcsökkentéssel járó átszervezés a felperes munkaviszonyának felmondását okszerűen nem tette indokolttá, minthogy a munkaviszonya fenntartása nem vált lehetetlenné, munkájára továbbra is szükség volt. Az elmaradt illetmény összegszerűségét az alperes a fellebbezésében arra hivatkozva támadta, hogy a bíróság nem vizsgálta, részesült-e felperes a munkaviszonya megszűnése után bármilyen jövedelemben, ellátásban. A felperes fellebbezési tárgyaláson tett - alperes által nem vitatott - nyilatkozata szerint 1995 decemberéig rendszeres szociális járadékban, azt követően rokkantsági nyugdíjban részesült. A másodfokú bíróság a nyugdíj, illetve nyugdíjszerű ellátás beszámítását az elmaradt munkabérbe jogszabálysértés nélkül mellőzte, minthogy ezek az ellátások munkavégzés mellett is folyósíthatok [(a kézirat lezárása idején hatályon kívül helyezett) 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 26. §]. A felperesnek a felülvizsgálati kérelemben állított munkavégzésre képtelen állapotát alperes a perben nem bizonyította, sőt erre nem is hivatkozott. így ez a felülvizsgálat tárgyát nem is képezhette. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta. Összegzés A perbeli ügyben a munkáltató két gépkocsivezetői munkakör közül az egyiket megszüntette. A felmondással érintett gépkocsivezető azzal nyert pert, hogy bebizonyosodott, miszerint ugyanakkor a másik gépkocsivezető saját maga megszüntette a munkaviszonyát, és az ő helyébe új munkavállalót vettek fel. Ezzel teljesült a kettő közül az egyik munkakör megszűnése, ehhez képest a felperessel közölt felmondás már jogellenes volt.