Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás SS hivatkozással történő megszüntetését. Emellett az alperes - előzetes tárgyalásokat követően - július 6-ától Ny. Zs.-t alkalmazta gépkocsivezetői munkakörben. így a felmondás indoka nem felelt meg a valóságnak és nem volt okszerű. A bíróság nem vette figyelembe az alperesnek azt a hivatkozását, hogy a felperes munkaviszonya megszüntetésének másik oka az volt, hogy a munkájával nem voltak megelégedve. Erre ugyanis a felmondásban nem hivatkozott, így felmondási indokként nem lehetett figyelembe venni. A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes a kereset elutasítása végett fellebbezett. A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését indokainál fogva helybenhagyta. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felmondás indokolása átszervezés miatti létszámcsökkentést jelölt meg, a felperes nem megfelelő munkavégzésére nem hivatkozott. A felmondás indokolása utóbb, a közlést követően nem egészíthető ki, nem módosítható. Egyetértett azzal, hogy a felmondás indoka nem volt valós és okszerű, az alperesnél a létszámcsökkentés Sz. Gy. távozásával megvalósult, emellett új gépkocsivezetőt is alkalmazott az alperes. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet olyan időszakra ítélt meg elmaradt munkabért, amikor a munkavállaló munkavégzésre képtelen állapotban volt, és társadalombiztosítási jogszabályok alapján térítésben részesült. Sérelmezte, hogy a felek által kötött megállapodást, melyben a munkaviszony alanyai megállapodtak a munkaviszony megszüntetésének módjában, illetve a munkáltatói rendes felmondás indokaiban, és azt a felek nem támadták meg, a bíróság jogszabálysértően figyelmen kívül hagyta. A felperesnek az átszervezésre vonatkozó elismerése egyúttal a munkáltatóra háruló bizonyítás teher megfordulását eredményezte. Részletesen kifejtette, hogy betartotta a (a kézirat lezárása idején már hatályon kívül helyezett) (a kézirat lezárásnak idején már hatályon kívül helyezett) 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet előírásait, a felperes számára megfelelő munkaköröket ajánlott fel, és miután a felperes ezeket nem fogadta el, lehetősége volt az Mt. rendes felmondásra vonatkozó szabályai szerint eljárni. Minthogy a felek a „megállapodásban" elfogadták, hogy az alperes átszervezés címén jogosult megszüntetni a felperes munkaviszonyát, a bíróságok jogellenesen nem alkalmazták a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. Végül arra is hivatkozott, hogy Sz. Gy. saját maga mondta fel a munkaviszonyát, nem az alperes átszervezés során tett intézkedése eredményezte annak megszűnését, továbbá a 2004. július 6-ától alkalmazott Ny. Zs. esetében a bíróság nem állapította meg, hogy a felperes munkakörére lett alkalmazva, ezért a munkáltatói átszervezés okszerű és valós tényeken alapult. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A felülvizsgálati kérelem nem minősült alaposnak. A peres iratok alapján megállapítható, hogy a 2004. július 5-én kelt, „Megállapodás átszervezés kapcsán tartott egyeztetésről" címet viselő irat a következőket tartalmazza: a munkavállalóval közlik a feladatcsökkenéssel járó átszervezés végrehajtását, amelynek során - figyelemmel a munkaköri leírásban foglaltak nem mara-