Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 84 A felülvizsgálni kért első és másodfokú ítélet A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a munkaviszonyának megszüntetése kárigényének előterjesztése miatt történt. Ugyanakkor az alperes igazolta, hogy a 2005. június 22-én megtartott vezetőségi ülésen döntés született a létszámcsökkentéssel összefüggésben, amely a felperes munkakörét érintette. A munkaügyi bíróság kifejtette, hogy az átszervezésre alapított felmondás esetén a munkáltató intézkedésének célszerűsége nem vizsgálható. A felperes munkaviszonyának megszüntetését követően feladatait a kft. másik két munkavállalója látta el, ezáltal az ő munkakörük bővült, 2005. november l-jétől pedig a Városgazdálkodási Igazgatóság látta el a piac területén a szemétszállítással kapcsolatos teendőket. Ebből következően az sem nyert bizonyítást, hogy az alperes 2005. december l-jével a felperes munkakörében más személyt alkalmazott. A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy a racionalizálás jelen fázisában kizárólag a felperes munkaviszonyának megszüntetésére került sor, a munkáltató intézkedését nem teszi jogellenessé, a gazdasági döntés indokoltsága pedig kívül esik a bíróság hatáskörén. A felperes nem bizonyította, hogy a felmondás valós indoka a munkáltatóval szemben érvényesíteni kívánt kártérítés igénye volt. Abból, hogy a felperes állítása szerint Gy. T. a baleseti jegyzőkönyv kiállítása során a valóságtól eltérő vallomásra kívánta rávenni, önmagában nem következik, hogy ennek megtagadása alapozta meg a felmondást. Mivel a felperes kizárólag a fellebbezésében állította, hogy származása miatt szüntették meg jogviszonyát az alperesnél, és ezáltal az Mt. 5. §-ában foglaltakat megsértették, ezen hivatkozása a Pp. 235. § (1) bekezdésébe ütközött. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, az alperes kereset szerinti marasztalására irányult. Álláspontja szerint az alperes a felmondás indokolásában köteles lett volna tényszerűen megjelölni a racionalizálás pontos, konkrét okát. Érvelése szerint a felmondás indokolása tartalmatlan, az abban megjelölt okból a megszüntetés konkrét indokára nem lehet következtetni, az alperes nem bizonyította, hogy mi tette szükségessé kizárólag a felperes munkaviszonyának megszüntetését üzemi balesetét követően. A felperes hivatkozása szerint a bíróságok nem adták törvényes indokát annak, hogy roma származású felesége és rokona tanúvallomását miért nem értékelték a felmondás valódi indoka körében. Álláspontja szerint az alperesi ügyvezető nem számított arra, hogy a felperes „mint egyszerű, roma ember" nagyobb összegű kártérítési igényt nyújt be vele szemben, illetve, hogy bírósághoz fordul a felmondás miatt, ezt a körülményt azonban a bíróságok nem értékelték kellő súllyal. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. Helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok, hogy 2005. június 22-én az alperes vezetősége a működési költségek racionalizálása érdekében döntött a préskonténer-kezelői munkakör megszüntetéséről, amelynek következménye lett a felperes munkaviszonyának megszüntetése.