Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 78 elmaradt munkabér összegét az első fokú ítélet szerinti számítással összesen 2 720 642 Ft-ban, a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját 2006. február 1. napjában, míg az alperest terhelő kereseti illeték összegét 139 400 Ft-ban határozta meg. Ezt meghaladóan az első fokú ítéletet helybenhagyta, kötelezte az alperest a fellebbezési eljárási illeték, valamint a felperes javára a másodfokú perköltség megfizetésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a megalapozott döntéshez szükséges mértékben feltárta, a bizonyítékok körében valamennyi körülményt értékelve helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes intézkedései a rendeltetésellenes joggyakorlás miatt jogellenesek voltak. A fellebbezésben foglaltak kapcsán hangsúlyozta, hogy az alperesi intézkedések tartalma és időbeli egybeesése azt támasztotta alá, hogy a felperes munkaviszonya megszüntetésének valós oka egy konkrét személy alkalmazásának már a figyelmeztetés átadásakor, de legkésőbb április 27-én elhatározott szándéka volt. A munkáltató által már előzőleg figyelmeztetéssel értékelt mulasztás egyébként nem lehetett okszerű indoka a felmondásnak. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a jogszabályoknak megfelelő ítélet hozatalát, vagylagosan a kereset elutasítását, illetve legfeljebb kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalánytérítés megállapítását, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. A Pp. 163. § (1) bekezdése, 177. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése és 253. § (3) bekezdése megsértésére hivatkozott. Vitatta a megállapított ítéleti tényállást a felperes helyére felvett B. Cs.-né alkalmazásának körülményeivel kapcsolatban és a felperes terhére rótt hibák bizonyítottságát illetően, különös tekintettel a felperesnek a hibái elismerését tartalmazó e-mail szövegekre, illetve tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltakra. Álláspontja szerint - mivel az alperesi kollektív szerződés erre lehetősége ad - egyetlen napos távollét is szankcionálható volt felmondással, és szakértőt kellett volna kirendelni a figyelmeztetésben, a felmondásban feltárt mulasztások megvizsgálására. A felperes mulasztásai veszélyeztették a lakosság ivóvízzel történő zavartalan ellátását. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (1) bekezdésére tekintettel a felülvizsgálati eljárásban a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, további bizonyításnak, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye; csak azt vizsgálható, hogy a mérlegelés körébe vont adatok megállapításánál és egybevetésénél nem történt-e jogszabálysértést megalapozó iratellenes, kirívóan okszerűtlen, logikátlan következtetés (BH 2001/197., BH 2002/29.). Az adott esetben ilyen jogszabálysértés nem volt megállapítható. Az eljárt bíróságok a tényállás kialakítása során az egymással ellentétes bizonyítékokat összevetve meggyőződésük szerint értékelték, betartva a Pp. 206. §-ában és 221. §-ában előírtakat. Nem jelent iratellenességet, ha a bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján, kellő indokolással olyan tényállást állapít meg, amely egyes bizonyítékokkal nem áll össz-