Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)
16. A munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozás a beosztottak közötti korábbi haragosi viszony alapján A munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történt megszüntetése esetén a rendeltetésellenes munkáltatói joggyakorlást nem teszi megállapíthatóvá egymagában a beosztottak közötti esetleges rossz munkaköri légkör (Mjv. 1. 11.079/2001/2.) A jogvita tárgya és a tényállás A felperes raktárkezelő munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1998. március 2-án a felperes munkakörét is érintő létszámcsökkentésre vonatkozó indokolással rendes felmondással megszüntette. A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenessége megállapítását és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 100. §-a szerinti juttatások, valamint egyéb járandóságok megfizetését kérte. A felülvizsgálni kért első és másodfokú ítélet A munkaügyi bíróság ítéletével a rendes felmondást hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest 1 614 824 Ft elmaradt munkabér, 1 441 440 Ft végkielégítés, 159 390 Ft „bónus" ellenértéke, 180 000 Ft szabadságmegváltás és 16 800 Ft étkezési hozzájárulás, valamint - a végkielégítés kivételével - ezek kamatai megfizetésére. A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy az alperes a raktárban a felperes munkakörét is érintő létszámcsökkentést hajtott végre, a felmondás indoka tehát valós. A per adataiból azonban arra következtetett, hogy az alperes a rendes felmondás jogát rendeltetésellenesen gyakorolta. A létszámleépítést ugyanis arra használta fel, hogy a raktárban dolgozó W. M.-el való haragosi viszonya miatt a felperes munkaviszonyát megszüntesse. A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a raktárban dolgozó munkatársak között személyes ellentétek voltak, és W. M. befolyást gyakorolt a létszámleépítésben érintetteket kiválasztó vezetőre, H. J.-re. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság a létszámleépítéssel kapcsolatos tényállást kiegészítette annak megállapításával, hogy az alperesnél a növényvédőszer-raktározást és a hozzá tartozó feladatokat egy szervezeti egység keretében, de helyileg elkülönülve, öt épületben lévő raktár végezte, ahol a létszámcsökkentés eredményeként a 22 fős létszám 13 főre, ezen belül a raktárkezelői létszám a felére csökkent.
