Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

67 Rendes felmondás Az alperes a felperesekével azonos feladatokra egyidejűleg alkalmazott új munkavállalók munkaszerződésében kikötött változó munkavégzési helyet nem érvényesítette, ehelyett őket folyamatosan a felperesekével azonos munkavégzési helyen foglalkoztatta, tehát nem tudta bizonyítani a létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondás jogszerűségét. Ezért az alperes az Mt. 89. § (2) bekezdés és a bírói gyakorlat megsértésére alaptalanul hivatkozott. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Összegzés A perbeli esetben az alperes jelentős létszámcsökkentést hajtott végre. A rendes felmondások azért minősültek jogellenesnek, mert a munkáltató más egységéhez változó munkavégzési helyre azonos munkakörű munkavállalókat vett fel, de ezeket a változó munkavégzési helyre hivatkozással a perbeli munkavállalók egységébe irányította, és huzamosan ott foglalkoztatta.