Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 66 felemelése, a munkaviszonyuk megszűnése időpontja megállapítása mellett - az első fokú ítéletet helybenhagyta, mivel az első fokú ítéleti tényállásból levont jogi következtetéssel egyetértett. Az alperes fellebbezése kapcsán kifejtette még, hogy az átszervezés és a létszámleépítés a felperesek munkakörét nem érintette. Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a felperesek keresetének elutasítására, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult. Az Mt. 89. § (2) bekezdése és az egységes bírói gyakorlat megsértésére hivatkozott. Előadta, hogy az új munkavállalókat változó munkavégzési helyre, első munkahelyként M.-re alkalmazta, és B.-en vettek részt képzésben, mivel M.-n a szükséges infrastruktúra hiányzott. Mindezeket a piaci terv módosítása tette szükségessé, és a tanúnyilatkozatok is alátámasztották. Az a körülmény, hogy később a változó munkahelyre alkalmazott munkavállalókkal szükségessé vált a felperesek területén jelentkező új feladatokra a munkakörük ellátása, a korábbi rendes felmondások jogszerűségét nem érinthette. Vitatta a másodfokú bíróság megállapítását arról, hogy együttműködési kötelezettsége keretében a felpereseknek fel kellett volna ajánlania a változó munkavégzési helyre vonatkozó munkaszerződés-módosítást. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. Az alperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a létszámcsökkentés tényét - és az ezzel indokolt rendes felmondás jogszerűségét - nem érinti az a körülmény, ha a feladatok növekedése esetén azok ellátásába a munkáltató esetenként más munkavállalókat is bevon (BH 1999/135.). A perbeli tényállásra mindezek azonban nem voltak alkalmazhatók, mivel az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint az alperes a rendes felmondásokkal lényegileg egy időben vett fel olyan új munkavállalókat, akiket hosszabb ideje a felperesek munkakörében, az övékével azonos munkavégzési helyen, az sz.-i egységben alkalmaz, és azóta is foglalkoztat folyamatosan; a feladatok akár időleges növekedését a perben meg sem kísérelte bizonyítani. A kifejtett bizonyított tényekre tekintettel nem volt jelentősége annak, hogy az alperes az újsághirdetésében az egész megye területére hirdetett felvételt, és annak sem, hogy az új munkavállalókat rövid ideig B.-en betanították amiatt, mert M.-n a kellő infrastrukturális háttér nem állt rendelkezésre. A másodfokú bíróság tehát helytállóan fejtette ki, hogy a létszámcsökkentés a felperesek munkakörét nem érintette, mivel azokat az újonnan alkalmazott munkavállalókkal láttatták el. A létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondás az elrendelt és végrehajtott létszámcsökkentés ellenére jogellenes, ha a munkáltató az érintett munkavállaló munkakörében a felmondással egyidejűleg alkalmazott új munkavállalót huzamosan foglalkoztat. Az alperes 2004. október 25-én kötött munkaszerződést az új munkavállalókkal, akiknek perbeli tanúnyilatkozata szerint a rövid fővárosi képzést kivéve mindvégig az alperes sz.-i fiókjában végeztek munkát tanácsadó munkakörben Az alperes nem vitatta F. É. előadását arról sem, hogy „M.-re senki sem került".