Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

14. Változó munkavégzési helyre alkalmazott munkavállalók létszámleépítése, és a más egységhez felvett változó munkavégzési helyre alkalmazott munkavállalók figyelembevétele A létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondás az elrendelt és végrehajtott létszámcsökkentés ellenére jogellenes, ha a munkáltató az érintett munkavállalók munkakörében a felmondással egyidejűleg alkalmazott új munkavállalót huzamos ideig foglalkoztat. A létszámcsökkentés tényét - és az ezzel indokolt rendes felmondás jogszerűségét - nem érinti az a körülmény, ha a feladatok növekedése esetén azok ellátásába a munkáltató esetenként más munkavállalókat is bevon. (Mfv. 10. 334/2006/23. -BH 2007/135.) A jogvita tárgya és a tényállás A felperesek keresetükben a csoportos létszámcsökkentéssel indokolt munkáltatói rendes felmondások jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonyuk helyreállítása mellőzésével az alperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeként 12 havi átlagkeresetben és elmaradt munkabérben történő marasztalását kérték. A tényállás szerint a felperesek az alperes szegedi sz.-i egységében dolgoztak, tanácsadó (ügyintéző) munkakörben, a munkaviszonyukat az alperes a 2004. október 15-én kelt rendes felmondásokkal - amiket csoportos létszámcsökkentéssel indokolt - megszüntette. Az alperes ezt megelőzően, 2004. szeptember 25-én közzétett újsághirdetés útján 7 fő tanácsadót vett fel a m.-i egységébe változó munkavégzési helyre. Valamennyiüket a sz.-i egységben tanították be, a per során közülük még 4 fő dolgozott az alperesnél, valamennyien folyamatosan a sz.-i egységben voltak foglalkoztatva. A felülvizsgálni kért első és másodfokú ítélet A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendes felmondások jogellenességét, a jogviszonyoknak az ítélet jogerőre emelkedésekor történő megszűnését, és kötelezte az alperest az elmaradt munkabérek, valamint a jogellenesség szankciójaként I. rendű felperes javára 10 havi, II. rendű felperes javára 6 havi, III. rendű felperesjavára 8 havi átlagkereset megfizetésére. Ezt meghaladóan a kereseteket elutasította. A munkaügyi bíróság a tényállásból a rendes felmondások jogellenességére következtetett, mivel azok indokát valótlannak minősítette. Az alperes fellebbezése és a felperesek csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével - az I. és II. rendű felpereseket illető elmaradt munkabérek