Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 64 tezi, a munkakörmegszünést nem. Minderre figyelemmel pedig a rendes felmondás indoka valós és okszerű volt, az megfelelt az Mt. 89. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkakör megszűnésével és új munkakör létesítésével járó átszervezés esetén nem az a döntő, hogy a munkavállaló munkaköri megnevezésének megfelelő munkakör került-e megszüntetésre, hanem azt kell vizsgálni, hogy az új munkakör a munkaköri feladatok alapulvételével megfelel-e a munkavállaló korábbi munkakörének. Ez különösen akkor értékelendő, ha az új munkakörbe új munkavállalót alkalmaznak. Ilyen esetben, ha a régi és az új munkakör közötti átfedés olyan mértékű, hogy azok egymásnak megfelelnek, munkakörmegszűnésről nem lehet szó (MD 11/127.). Jelen esetben a felperes munkakörével azonos munkakörbe vettek fel új dolgozót, akinek munkaköre, illetve feladata teljes mértékben átfedést mutatott a felperesi tevékenységgel, mint titkárságvezető. A per eldöntése szempontjából közömbös, hogy három hónap elteltét követően a belépő dolgozó munkakörének elnevezése megváltozott, és az is, hogy abból esetleg egyes részfeladatok (postabontás ügyvezető által történő elvégzése) elvonásra került. A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes rendes felmondása okszerűnek nem tekinthető, az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes munkavégzésére továbbiakban miért nem tart igényt (Pp. 164. §). Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Összegzés A perbeli esetben hosszú keresőképtelenség után a munkáltató azzal az indokkal mondott fel a titkárságvezetőnek, hogy a munkaköre megszűnt. A perben viszont bebizonyosodott, hogy a munkakörébe - más munkaköri megnevezéssel - új munkavállalót alkalmaztak.