Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 56 módosított kereseti kérelmének megfelelő határozat meghozatalát kérte. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint tévedtek a perben eljárt bíróságok, amikor az alperesnél hatályban lévő vezérigazgatói utasítást úgy értelmezték, hogy az alperes nem volt köteles hozzájárulni a felperes áthelyezéséhez a felmondási idő megkezdése után, az Sz. Központ járatvezetői munkakörébe. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak minősítette. Az alperes vezérigazgatójának perbeli utasítása szerint: „a létszámba tartozó szolgálati hely részéről nem tagadható meg a munkavállaló áthelyezése, ha a munkavállaló munkaviszonyának fenntartása csak az áthelyezés útján biztosítható". A felperes a munkáltatói rendes felmondás közlését követően, 2005. május 30-a után 2005 júniusában nyújtott be pályázatot a Személyszállítási Központ járatvezető munkakörére, és a pályázata elfogadást nyert. 2005. június 17-én a Személyszállítási Központ vezetője átirattal kérte a felperesnek 2005. augusztus 1. napjától történő áthelyezését. A Területi Központ vezetője levelében arról tájékoztatta a Személyszállítási Központ vezetőjét, hogy a felperes részére kézbesített rendes felmondást, mint egyoldalú jognyilatkozatot csak közös megegyezéssel lehet visszavonni. A közös megegyezés a rendes felmondás visszavonásáról nem jött létre, így az alperes munkáltató a rendes felmondást továbbra is hatályosnak és érvényesnek tekintette. A perben eljárt bíróságok - a felek egybehangzó előadása alapján - megállapították, hogy a felperes részére a munkáltatói rendes felmondást 2005. május 30-án kézbesítették, eddig az időpontig a munkáltatói jogkör gyakorlójához nem érkezett olyan kérelem, amely a vezérigazgatói utasítás szerinti áthelyezési eljárás lefolytatását tette volna indokolttá. Megalapozottan hivatkoztak a perben eljárt bíróságok arra, hogy a felmondás közlését követően a felmondás visszavonására a felek megállapodása alapján kerülhet sor (BH 1997/606.). A hatályosan közölt felmondást követően már a jognyilatkozattal élő fél - jelen perben a munkáltató - mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy köt-e megállapodást a visszavonásról vagy sem. A jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő a megyei bíróság azon álláspontja, hogy a felmondás jogszerűsége csak a rendes felmondás közlésekor fennálló körülmények alapján vizsgálható. Az alperesnek az a magatartása, hogy a rendes felmondás közlése után - a felmondási idő alatt - a felperes áthelyezéséhez nem járult hozzá, a felmondás jogellenessége körében nem bírálható el. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Összegzés A perbeli ügyben a munkáltató több munkakört is ajánlott a munkavállalónak, aki ezeket elutasította. A felmondást megelőző belső áthelyezés kötelező voltáról az alperesnél utasítás rendelkezett. A felajánlott munkakörök elutasítása után az alperes szabályszerűen közölte a felmondást, és a felperes ezt követően választott ki egy neki tetsző munkakört az alperesnél. Ekkor azonban már késő volt, a felmondás hatályosuk, a megkezdődött felmondási idő alatt a munkáltatót nem terhelte kötelezettség a jognyilatkozata visszavonására.