Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 40 Az átszervezésen nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változást, hanem egy adott munkakörhöz tartozó feladatok más módon való ellátását, szétosztását is érteni kell. A feladatelosztás megváltoztatása az is, ha a munkáltató a felmondással érintett munkavállaló munkakörébe tartozó feladatokat már eddig is alkalmazott munkavállaló munkakörébe utal. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság nem osztotta a felperes álláspontját arra vonatkozóan, hogy a belső átcsoportosítás más dolgozó felvételével egyenértékű. A bíróság által megállapított átszervezésre vonatkozó alperesi felmondás valós volta a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlását nem támasztja alá. E körben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperes további indítványt nem terjesztett elő, következésképpen a perben nincs adat arra vonatkozóan, hogy az alperes a felperes felmondását rendeltetésellenesen gyakorolta volna, és annak valódi oka nem az alperes átszervezésre alapított döntése, hanem a felperessel szembeni retorzió lett volna. A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest 10 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. A felmondás indokának való és okszerű voltát nem érinti, ha a felmondással érintett munkavállaló által végzett feladatok ellátásába a munkáltató más munkavállalót is bevon, korábban foglalkoztatott munkavállalója útján gondoskodik a feladat ellátásáról. A jogerős ítélet szerint a masszőr végzettsége a rekeszes galvánkezelés kivételével a fizikoterápiás munka ellátásához megvolt. A fizikoterápián jelenleg dolgozó három fő közül a masszőr nem rendelkezett ugyan a rekeszes galvánkezelés végzéséhez szükséges képzettséggel, az ott végzendő egyéb kezeléseket azonban elvégezhette, a másik két dolgozó pedig szakképzett a rekeszes galvánkezelés ellátására is. Azzal tehát, hogy a munkáltató a fizikoterápián belül végzett létszámcsökkentéssel a munkafeladatok átcsoportosításával megvalósította az átszervezést, a felmondás valóságát és okszerűségét bizonyította, ezért a felmondás jogellenesnek nem tekinthető. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte az alperes perköltségben való marasztalása mellett. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete tárgyi tévedést tartalmaz, amikor azt állapította meg, hogy a masszőr végzettsége a rekeszes galvánkezelés kivételével a fizikoterápiás munka ellátásához elegendő. A perbeli időszakban hatályos Országos Képzési Jegyzékről szóló 37/2003. (XII. 27.) OM rendelet 1. számú melléklete egyértelműen rögzíti, hogy a fizikoterápiás asszisztens és a masszőr eltérő szakképzettségi szinten van, más a FEOR száma, más a szakképesítés köre, és teljesen eltérő a képzés időtartama, illetve az elméleti, gyakorlati oktatás aránya. Érvelése szerint nem illeti meg a munkáltatót az a jog, hogy szakképzettséget igénylő munkakörök betöltése esetén a képzettséget igénylő munkavállaló munkaviszonyát szüntesse meg, és a szakképzetlen munkatárs munkaviszonyát tartsa fenn. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. Az eljáró bíróságok helytállóan indultak ki abból a tényből, hogy az alperes közgyűlése 2004. május 26-án döntött arról, miszerint május hónapban három munka-