Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 28 A tényállás pontosítását követően a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az írásbeli figyelmeztetés után sem végezte a munkáját kellő körültekintéssel, azzal kapcsolatban kifogások merültek fel. A perben az ún. számlaügyet követően az alperes a felperessel szemben tételesen megjelölve problémákat nem bizonyított, de a felperesi előadás szerint is „apró-cseprő dolgok" felmerültek, amelyek az adott előzmény mellett az intézkedés jogszerűségét alátámasztották. A felperes felülvizsgálati kérelmében „új, a kereseti kérelemnek megfelelő" határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az eljárás során nem került bizonyításra egyetlen szóbeli figyelmeztetés sem, arra kizárólag L. E. tanú hivatkozott konkrétumok nélkül. Önmagában megalapozza a felmondás jogellenességét, hogy a munkáltatói felmondásra a felperest érintő kifogást követően több mint fél év múlva került sor, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik az a munkáltatói felmondás, amit közvetlen kiváltó ok nélkül alkalmaz. A számlaellenőrzéssel kapcsolatos kifogását sem tudta a munkáltató igazolni, a felperes állításával szemben áll L. E. tanúnyilatkozata. A figyelmeztetéssel értékelt esetet követően újabb ilyen eset nem történt, így a korábbi figyelmeztetések felmondási okként nem szerepelhetnek. A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §-ának megsértését panaszolta. A Legfelsőbb Bíróság döntése és indokai A felülvizsgálati kérelem nem volt alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan állapította meg, hogy több felmondási ok esetében egyetlen indok bizonyítottsága is jogszerűvé teszi a munkáltatói intézkedést (MK 95.). Ugyancsak helyesen állapították meg az eljáró bíróságok, hogy a rendes felmondás nincs határidőhöz kötve, de az abban felhozott indokoknak a munkáltatói intézkedés közlésekor fennállónak kell lenniük. Az alperes a rendes felmondás kiadása során a felperes sorozatos figyelmetlen, illetve az elvárásoknak nem megfelelő munkáját értékelte, amikor a munkaviszony megszüntetéséről döntött. Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a munkáltatói intézkedés a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközött, mivel a felperessel szemben felhozott kifogást követően fél év múlva került az kibocsátásra. A felperes közvetlen munkahelyi felettese L. E. tanúvallomásában azt adta elő, hogy a felperes munkavégzésével hetente merültek fel problémák, és többször figyelmeztették arra, hogy nincsenek megelégedve munkájával vezetői szinten sem. Ebből következően a munkáltató sorozatos kötelezettségszegő magatartást értékelt, amely nem jogszabályellenes. Ugyancsak alaptalan azon felperesi érvelés, hogy a számlaellenőrzéssel kapcsolatos kifogást nem tudta bizonyítani a munkáltató, kizárólag L. E. tanúvallomása alapján találták azt a bíróságok megállapíthatónak. A munkahelyi felettes tanúnyilatkozatát követően a felperes maga adta elő, hogy azok a „problémák, amelyekről itt a tanú beszélt a számla leigazoláson kívül, ezek egyáltalán nem fordultak elő". Ebből következően pedig helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok a felperes felróható magatartását ebben a körben akkor is, ha egyébként a hivatkozott számlát az alperes nem tudta bemutatni. Amennyiben a munkáltató a munkavállalói magatartásokat korábban külön írásbeli figyelmeztetéssel értékelte, ezekre a bírói gyakorlat értelmében ismételten a rendes felmondás indokaként nem, csak a magatartás súlyát alátámasztandóan