Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

Rendes felmondás 138 A másodfokú bíróság az előbbiekre tekintettel - a perbeli eltérő adatokra, nyilatkozatokra is figyelemmel - indokoltan kérte ki, és vette figyelembe a szakszervezet álláspontját, minthogy a szervezeti rendjét a szakszervezet maga jogosult meghatározni [1989. évi II. tv. 25. § (2) bek.]. A felperes a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást, miszerint a létszámleépítési bizottság ülésén részt vevő régió-titkár és két főbizalmi - köztük megyei főbizalmija - a munkaviszonya megszüntetéséhez egyetértő nyilatkozatát adta, fellebbezéssel nem támadta, és ezt a tényt perbeli nyilatkozataiban sem vitatta. Ehhez képest a felülvizsgálati kérelem erre vonatkozóan a felülvizsgálati eljárásban is irányadó - jogszabálysértés nélkül [Pp. 206. § (1) bek.] megállapított - tényállást sikertelenül támadta. Az a körülmény, hogy a szakszervezet az előzetes egyetértését a létszám-leépítési bizottság eljárása keretében adta meg, a joggyakorlás jogszerűségét nem érinti. Ezért az egyetértés hiányára, illetve emiatt a felmondás jogellenességére levont felülvizsgálati következtetés téves. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Összegzés A szakszervezet működése tekintetében a saját alapszabálya, illetve szervezeti és működési szabályzata az irányadó. Ha ennek alapján sem egyértelmű, hogy ki gyakorolja az Mt. 28. § (1) bekezdése szerinti szakszervezeti egyetértési jogosultságot, az ezzel kapcsolatos munkaügyi jogvitában a szakszervezet saját értelmezését kell figyelembe venni.