Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)
Rendes felmondás 110 Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a másodfokú bíróság valósnak és okszerűnek találta a rendes felmondásnak azt az indokát, hogy az alperesnek a felperes munkakörében angolul és németül beszélő munkavállalóra van szüksége, de minimálisan olyan munkavállalóra, aki legalább az egyik nyelven tárgyalóképes. A felperes a felülvizsgálati kérelmében sem tette vitássá, hogy egyik megkívánt nyelven sem beszélt, nyelvtudása hiányát alátámasztotta a perben B. K. tanúnyilatkozata, mely szerint a felperes számára rendszeresen tolmácsolni kellett. Az alperes a minőségi cserét végrehajtotta, az új munkavállaló a megkívánt szintű nyelvtudással rendelkezett. Az alperes gazdasági-célszerűségi döntési jogkörébe tartozik valamely munkakör betöltése feltételeinek, így az idegennyelvtudás szükségességének meghatározása, és erről a munkaviszony fennállása alatt is dönthet. Ez a döntés munkaügyi jogvitában annyiban vizsgálható, hogy az új feltétel meghatározása az adott munkakör ellátása szempontjából okszerű-e (EBH 1999/45.). A felperes nem vitatta a német ügyvezető tanúnyilatkozatát arról, hogy a termelési jelentések hibái miatt kétnaponként kellett találkozniuk. Ezért a felperes alaptalanul hivatkozott annak perbeli vizsgálata elmulasztására, hogy a munkaköréhez az idegennyelvtudás szükséges volt-e. Ugyancsak nem alkalmas a rendes felmondás jogellenessége bizonyítására az a körülmény, hogy az alkalmazáskor a nyelvtudás feltételként még nem merült fel. A munkaviszony alatt a munkáltató - különösen a külföldi menedzsmenttel való zökkenőmentes jövőbeli kapcsolattartás érdekében - új feltételként határozhatta meg a munkakörhöz szükséges nyelvtudást, és ennek hiánya jogszerű alapul szolgálhatott a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetéséhez. Mindezekből következően a másodfokú bíróság törvénysértés nélkül állapította meg, hogy az alperes a rendes felmondás perbeli indoka valós és okszerű voltát bizonyította, a megkövetelt nyelvtudás az adott munkakör tekintetében okszerű volt [EBH 1999/45., Mt. 89. § (2) bek., Pp. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.J. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet - tekintettel arra, hogy az abban sérelmezett jogszabálysértések nem voltak megállapíthatóak - alapján elutasította. Összegzés Az adott ügyben a munkavállaló azért sérelmezte a nyelvtudás hiányával indokolt rendes felmondást, mert az alkalmazásakor ilyen feltételt nem közölt vele a munkáltató. A munkakör feltételei változtatásáról a munkáltató azonban bármikor dönthet. A perben csak az vizsgálható, hogy a változtatás okszerűnek minősül-e az adott munkakör szempontjából. A perbeli esetben a német ügyvezetővel fennálló kommunikációs nehézségek miatt - a felperesnek tolmácsot kellett biztosítani - a rendes felmondás jogszerűnek bizonyult, a munkáltató a minőségi cserét végrehajthatta.
