Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)

i 29. A nyugdíjban részesülés mint felmondási indok Ha a munkavállaló bejelentette a felettesének, hogy nyugdíjban részesül, munkaviszonyát a munkáltató e címen jogszerűen szüntette meg. (Mfv. E. 10.225/2006/1.) A jogvita tárgya és a tényállás A tényállás szerint a felperes előrehozott öregségi nyugdíj iránti kérelmet nyújtott be az illetékes Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz, amely a kérelemnek helyt adva hat hónapra visszamenőlegesen kezdődő időponttal megállapította részére az előrehozott öregségi nyugdíjat. A felperes a nyugdíjmegállapító határozatot leadta az alperesnél a bérelszámolásra, és szóban is tájékoztatást adott a közvetlen felettese és a munkaügyi ügyintéző részére arról, hogy nyugdíjban részesül. Az alperes ennek alapján élt indokolás nélküli rendes felmondással [Mt. 89. § (6) bek.]. A perben nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani a társadalombiztosítási határozat közlése és jogerőre emelkedése időpontját. Tény azonban, hogy a felperes a kérelmének mindenben helyt adó nyugdíjmegállapító határozatot nem támadta fellebbezéssel, holott, ha az a perbeli rendes felmondáskor még nem volt jogerős amire a felperes keresetét alapította -, csak az akarat elhatározásán múlott. A per adatai továbbá nem támasztották alá, hogy az alperes ígéretet tett az öregségi nyugdíjrajogosultság eléréséig történő foglalkoztatásra. A tervezett munkaszerződés-módosítás, minthogy azt a felperes nem fogadta el, ennek bizonyítására nem volt alkalmas. Ezért az első és a másodfokú bíróság alaptalannak minősítette a keresetet. A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazását és prémium megfizetését kérte. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének helyt adó, a munkaviszonya jogellenes megszüntetését megállapító, az alperest a jogellenesség jogkövetkezményeiben marasztaló határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint abból a körülményből, hogy az alperes az öregségi nyugdíjkorhatára eléréséig a munkaviszonya határozott idejű módosítására tett ajánlatot, az alperes foglakoztatási szándékára alappal következtetett. így, minthogy az előrehozott nyugdíj melletti munkaviszony fenntartását semmi nem zárja ki, az alperesi foglalkoztatási szándékban bízva igényelte az előrehozott öregségi nyugdíjat. Ezért érintette hátrányosan, hogy az alperes az előrehozott nyugdíj miatt megszüntette a munkaviszonyát, amit nem kifogásolt volna, ha megkapja a tárgyév után járó prémiumot. Álláspontja szerint a nyugdíjmegállapító határozat jogerőre emelkedésének hiányában az alperes az Mt. 89. § (6) bekezdésébe ütközően szüntette meg indokolás nélküli rendes felmondással a jogviszonyát. Arra is hivatkozott, hogy