Tálné Molnár Erika (szerk.): Munkaviszony megszüntetése. Rendes és rendkívüli felmondás (Budapest, 2008)
26. A munkaszerződés-módosítás megtagadása nem minősül az együttműködési kötelezettséget sértő munkavállalói magatartásnak Ha a házfelügyelő megállapodásszerűen részmunkaidős volt, ténylegesen azonban teljes munkaidőben dolgozott, pusztán a részmunkaidőre vonatkozó munkaszerződés-módosítás nem fogadása a felmondást nem alapozta meg. A munkaszerződés-módosítás aláírásának megtagadása nem szolgálhat munkáltatói rendes felmondás indokául. (Mjv. I. 10.850/2007/5.) A jogvita tárgya és a tényállás A tényállás szerint a felperes 1993. december l-jétől házfelügyelő munkakörben dolgozott az alperesi társasháznál. A munkaszerződés 2002. április 4-én kelt módosításakor a felek abban állapodtak meg, hogy az alperes 2001. évtől visszamenőlegesen havi 40 000 Ft minimálbért fizet, a különbözetet egy összegben átadja, és biztosítja a mindenkori minimálbérnek megfelelő személyi alapbért, a felek továbbá az 1993 óta határozatlan idejű munkaviszonyt 2002. június 30-áig tartó határozott idejűvé módosítják. A felek megállapodása utalt arra, hogy a felperes munkaideje napi 8 óra, illetve heti 40 óra. Az alperes 2002. augusztus l-jén is készített egy munkaszerződés-módosítást, amely szerint a felperes napi munkaideje 4 óra - kötetlen munkaidő-beosztással -, emellett lift készenlétet biztosít, és a havi munkabére 37 500 Ft A felperes a részére megküldött módosítást nem írta alá. Az alperes a 2003. június 30-án kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. Az indokolás szerint a házfelügyelői feladatok ellátása nem igényli a teljes munkaidőben való foglalkoztatást, ezért az alperes a részmunkaidős foglalkoztatásról határozott. A felek a 2002. április 4-én kelt munkaszerződés módosítása során úgy állapodtak meg, hogy a 2002. június 30-a utáni időre új munkaszerződést kötnek, a részmunkaidőre vonatkozó szerződést azonban a felperes nem írta alá, megszegve ezzel a jóhiszeműség és tisztesség, a kölcsönös együttműködési kötelezettség követelményeit. Az indokolás utalt még arra, hogy a felperes állandó éjszaki munkarendben dolgozik más munkáltatónál, nappali munkarendben a házfelügyelői és a kertgondozási teendői nem érik el a 4 órát, a liftügyeletet is csak nappal tudja biztosítani, és a társasház bevételei sem teszik lehetővé a teljes munkaidős foglalkoztatást. A felülvizsgálni kért első és másodfokú ítélet A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és a munkaviszony az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest végkielégítés és kártérítés meg-