Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések M2 után már ilyen nyilatkozatot jogszerűen nem is tehet, a tárgytalanná vált okra alapított felmondás (elállás) nem lehet jogszerű. Az alperes olyan időpontban mondta fel a szerződést, amikor az építési engedélyek már a birtokában voltak, ezért az engedélyek hiányára alapított felmondása nem volt jogszerű. Az objektív szerződésszegés jogkövetkezményeinek alkalmazása, vagy a kért szerződésmódosítás hiányában sem volt azonban akadálya a szubjektív alapú kártérítés iránti igény előterjesztésének. A kivitelező a változatlan tartalommal hatályban maradt szerződés keretei között is igényelhette (volna) a késedelemmel okozati összefüggésbe hozható, bizonyított költségei, kárai megtérítését. A detoxikáló állomás helyén álló épület elbontása a szerződéskötésig valóban nem történt meg, ezzel a megrendelő a munkaterület átadása iránti törvényi kötelezettségének nem tett eleget [Ptk. 393. § (1) bek., 404. § (1) bek.J. Az objektív szerződésszegés, a közbenső intézkedés elmulasztásának jogkövetkezményeként a Ptk. 393. § (2) bekezdése folytán az alperes a munka megkezdését - olyan mértékben, amilyen mértékben a munkaterület állapota a munkavégzésben valóban akadályozta - megtagadhatta volna, és ha a megrendelő a megszabott megfelelő póthatáridőn belül sem tesz eleget a munkaterülettel összefüggő törvényi kötelezettségének, a szerződéstől elállhatott volna. A kivitelező ehelyett a munkavégzést úgy kezdte meg, hogy tudott arról is, hogy a bontási munkákat a felperes majd csak később végezteti el. Ezt a megállapítást az építési napló kifejezetten tartalmazta, miként azt a kivitelezői nyilatkozatot is, amely szerint a munkaterület átadása után az építési munkák végzését akadályozó körülmény nem áll fenn. Az építési gyakorlatban ilyen helyzetben gyakori, hogy a kivitelezés volumenéhez nem mérhető pótmunkaként a vállalkozó saját maga gondoskodik a munkaterületen lévő építmény elbontásáról, és az így felmerült díjra, költségre az átalánydíjon felül is igényt tarthat. Helyes indokok alapján állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a detoxikáló állomás helyén lévő felülépítmény az alperes munkavégzését nem akadályozta meg, ezért a bontási munkák hiányára alapított felmondása is jogszerűtlen volt. Mindezek alapján helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes az érvényesen létrejött szerződésnek megfelelő tartalommal a szerződést nem volt hajlandó teljesíteni, a teljesítést jogos ok nélkül megtagadta, a szerződés ebből az okból szűnt meg. Az alperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy a szerződéskötés után bekövetkezett változások miatt a szerződés teljesítése az eredeti tartalommal lehetetlenült, ezzel szemben éppen azt lehetett megállapítani, hogy az alperes által felhozott kifogások az érvényes szerződés keretei között rendezhetők voltak. A megrendelő szerződésszegése, valamint a tervmódosítás miatt felmerülő - a vállalkozói díjhoz képest csekély nagyságrendű - igazolt többletköltségekre az alperes az átalánydíjon felül is igényt tarthatott volna. A szerződés módosítása nélkül is a befejezési határidő tekintetében az esetleges kivitelezői késedelem felróhatósága alóli kimentés körében a jogosulti késedelemre a tényleges akadályoztatás mértékében az alperes alappal hivatkozhatott volna. Megállapítható, hogy az alperes jogszerűtlenül járt el, amikor a munkák folytatását önkényesen az általa előírt tartalmú szerződésmódosítástól, mint feltételtől tette függővé, majd a módosításra irányuló ajánlat elutasítása után levonult a munkaterületről. Ezzel felróható szerződésszegést követett el, melynek