Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

69 BDT2006. 1472. hogy a használatbavételi eljárást az alperes késedelmesen indította meg, a késedelemmel összefüggésben felmerült károk megtérítése iránti beszámítási kifogás elutasítását kérte, egyben alaptalannak ítélte a kiszabott bírság áthárítására irányuló alperesi igényt is. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint 2000 decemberében a munkák szabályos átadás-átvétele nem történt meg, a szerződésszerű teljesítést igazoló okiratok ugyanis nem álltak rendelkezésre. Nem készült szabályos átadás-átvételi jegyzőkönyv, amely rögzítené, hogy mikor, kinek, milyen eljárás és dokumentáció alapján mit és hogyan adott át a vállalkozó. A felek 2000. december 7-én bejárást végeztek, ezt követően az átadás-átvétel kitűzése, a használatbavételhezjogszabályban előírt módon szükséges dokumentumok beszerzése a felperes kötelessége volt. Ennek ellenére a vállalkozó a jogszabályban előírt dokumentációt nem szolgáltatta, a felelős műszaki vezetői nyilatkozatot is csak 2001. június 17-én küldte meg. A felperes késedelmes teljesítésére hivatkozással beszámítási kifogásában 20 536 302 Ft elmaradt haszon, mint kár megtérítését követelte, emellett igényt tartott a kiszabott bírság összegére is. Kifogásként megtámadta a vállalkozási szerződést az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. § (2) bekezdése alapján, a feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölésével az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítását kérte oly módon, hogy a szerződött 51 000 000 Ft-os vállalkozói díj a csatolt magánszakértői véleményben kimunkált összegű legyen. A még fennmaradó különbözet tekintetében terjesztette elő a beszámítását. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 29 190 992 Ft-ot és ennek 2001. január 8-ától járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamatát, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a perben készült többször kiegészített igazságügyi szakértői véleményt ítélkezése alapjául elfogadta, ez alapján megállapította, hogy a felperes által végzett tevékenység reális, arányos díja 41 959 457 Ft volt, ehhez képest a felperes 34%-kal magasabb díjat érvényesített. Mivel a bírói gyakorlat szerint a 20-30%-os eltérés még nem feltűnően aránytalan, a követelt teljes vállalkozói díj 90%-át tekintette olyannak, mint amely mellett kiküszöbölhető a feltűnő aránytalanság, figyelemmel a PK 267. állásfoglalásban írtakra. Ennek megfelelően 57 464 820 Ft-ban fogadta el a felperes díjigényét. Az alperes beszámítási kifogását elutasította; kifejtette, hogy a használatbavételi eljárás kezdeményezése nem a felperes, hanem az alperes kötelessége volt, a szükséges iratokat a felperes átadta az alperesnek, így az eljárás elhúzódása az alperes érdekkörébe tartozó okból következett be. A felperes 2000. december 7. napján megfelelően teljesítette a szerződést, az építtető alperesnek kellett volna beszerezni a használatbavételi engedélyt, sőt az engedélytől való eltérés esetén is az alperest terhelte a bejelentési kötelezettség, mindezek folytán a felperessel szemben szerződésszegésre alapított kártérítési igénye nem lehet. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes élt fellebbezéssel. A Szegedi ítélőtábla a fellebbezést az alábbiak szerint találta részben megalapozottnak.