Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

63 BDT2006. 1395. szerződés jött létre, melyből egyetlen elem kiemelése nem lehetséges, az ugyancsak átalányáras földmunkatételek értelmezésénél az adott helyszín szükségletéhez igazodó földmunkavégzés megtörtént. A talajmunkák is átalányárban kerültek megjelölésre, amelynek a részletes felülvizsgálata kizárólag abban az esetben lenne indokolt, amennyiben ezzel összefüggésben a lefektetett csövek kötései nem lettek volna megfelelőek, a vízellátó-rendszer azonban hibamentesen, rendeltetésszerűen működik. A műszaki megoldás eredményesnek bizonyult úgy is, hogy nem homokkal, hanem földes homokkal történt meg az ágyazat kialakítása, a homokkal egyenértékű tömöríthető és egyenletes szemmegoszlású egyéb talaj fajtával végezték el a munkát. Utaltak arra is, hogy az I. rendű alperes külön levelet kapott a felperestől, melyben kijelentette, vele szemben a megvalósult beruházással kapcsolatban követelése nincs, míg a II. rendű alperes vonatkozásában a közöttük létrejött megállapodás rögzítette kifejezetten, hogy a későbbiek folyamán semminemű vagyoni követelése nincs a felperesnek a megvalósult művel kapcsolatosan. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vállalkozási szerződésben a felperes nem lehetett szerződő fél, mert annak egyetlen pontja sem tartalmaz rá nézve kötelezettséget vagy jogosultságot. Mivel a vállalkozási szerződésnek nem alanya, ebből fakadó követelést nem érvényesíthet, vagyis a perbeli legitimációja hiányzik. Az I. rendű alperessel szembeni kereset jogalap nélküli gazdagodás címén is alaptalan, az I. rendű alperes ugyanis a díjhoz vállalkozási szerződés alapján és nem jogalap nélkül jutott. Tény, hogy a felperes és a II. rendű alperes között létrejött szerződés 10. pontjában a II. rendű alperes vállalta a műszaki ellenőri feladatok ellátását, azonban a felperes nem tudta bizonyítani, hogy ebben a körben a II. rendű alperes kötelezettségét megszegte. A felperes előtt ismert volt a víziközmű létesítésének folyamata, a teljesítésigazolásokat a felperes aláírta csakúgy, mint a vállalkozási szerződést megszüntető megállapodást és az elszámolást, majd joglemondó nyilatkozatot tett az I. rendű alperessel szemben. Mindezek után sikeresen nem hivatkozhat arra, hogy a homokággyal kapcsolatos mulasztás észlelése hiányában valósult meg a II. rendű alperes szerződésszegése. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes élt fellebbezéssel. Fellebbezésében előadta, hogy a víziközmű megépítésére a pályázatot ő írta ki, versenyeztette és elbírálta a beérkezett ajánlatokat, a pályázat során a nyertessé nyilvánított I. rendű alperes részletes költségvetés alapján nyújtott be ajánlatot. Mindezekből álláspontja szerint az következik, hogy az okirat tartalmával szemben a vállalkozási szerződésben a díj nem átalányáron került meghatározásra, hanem tételes költségvetés alapján. Külön törvény írja elő, hogy a létesítmény a Magyar Állam tulajdonába és a II. rendű alperes kezelésébe kerül, ezért vonta be a II. rendű alperest, de csak közreműködőként, teljesítési segédként a szerződéskötés folyamán, a vállalkozási szerződés megrendelői pozíciójában ettől függetlenül ő szerepelt. AII. rendű alperes tevékenységére azért volt szükség, hogy a vállalkozói díj fizetése a későbbi szolgáltató közvetítésével történjen meg, és a rendszer kezelője ellenőrizze a megvalósulás folyamatát. AII. rendű alperes rendelkezik az ilyen és ehhez hasonló szerződések megkötéséhez, lebonyolításához és felügyeletéhez szükséges különleges szakértelemmel, mint későbbi üzemeltető a minőségi kifogásait közvetlenül érvényesíteni tudta, a pénzforgalom bonyolítójaként pedig a kiállított számlák valóságtartalmát ellenőrizhette. A II. ren-