Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 64 dű alperesnek kellett ellenőrizni az elvégzett munka mennyiségét, összevetni a számlákkal, és gondoskodni a munka értékarányos elvégzéséről. A vállalkozási szerződést megszüntető megállapodás aláírásakor, majd a joglemondást tartalmazó levél megírásakor nem ismerte a keresetben megjelölt újabb tényeket, körülményeket. A joglemondást kiterjesztően értelmezni nem lehet, az csak azon körülményeken alapult, amelyeket a joglemondás megtételekor ténylegesen ismerhetett. Utalt arra, hogy a végső elszámolásban is tételesen szerepeltették az el nem készült munkákat és a pótmunkákat. A másodfokú tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a kivitelező a homokágy helyett műszakilag azzal nem egyenértékű megoldást alkalmazott, az erre eső - szakértői bizonyítással tisztázható - díjkülönbözet részére visszajár. Állította, a műszakilag indokoltnál lényegesen nagyobb számban keletkeztek csőtörések, meghibásodások. A Szegedi ítélőtábla a felperes fellebbezését annyiban találta alaposnak, hogy az általa kért szakértői bizonyítás hiányában az ügyben megnyugtató érdemi döntés nem hozható, a szakértői bizonyítás a másodfokú eljárás kereteit meghaladja, ezen nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatása érdekében az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése indokolt. A felperes és a II. rendű alperes között 1999. június 7-én létrejött megbízási szerződés arra irányult, hogy a II. rendű alperes kössön a saját nevében, de a felperes javára - a megadott vállalkozói feladatra - az erre kiválasztott vállalkozóval kivitelezési szerződést. Az ügyleti képviselet a képviselt és a képviselő között létrejövő megállapodáson alapszik, amelyben a képviselt megbízza a képviselőt, hogy érvényesen jognyilatkozatot tehessen (ún. képviseleti megbízási szerződés). A közvetlen képviselet lényege, hogy a képviselő a megbízó nevében jár el, cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetve kötelezetté, és így a megbízó és a harmadik személy egymással szemben közvetlen jogviszonyba kerülnek. A megbízás szólhat azonban úgy is, hogy a megbízott a megbízó érdekében, azonban a saját nevében teszi meg a jognyilatkozatot. Ez - a Ptk. 513. § (1) bekezdése szerint - bizományi jogviszonynak felel meg. A közvetett képviselet lényege abban áll, hogy a megbízott képviselő ugyan a megbízó utasításai szerint és érdekeinek megfelelően jár el, azonban a saját nevében teszi meg a jognyilatkozatot és köt szerződést, ezért a megbízott és a harmadik személy egymással szemben közvetlenül válnak jogosulttá és kötelezetté, a megbízó és a harmadik személy között nem jön létre közvetlen jogviszony (BH2004. 474.). A perbeli esetben a szerződéskötés előzményeként a felperes megrendelőként írt ki a beruházás megvalósítására pályázatot, ebben a minőségben a pályázatokat versenyeztette, az ajánlatkérőkkel megrendelőként tárgyalt, a felperes nyilvánította nyertes pályázónak az I. rendű alperest, ezzel eldöntötte, hogy melyik vállalkozó, milyen műszaki tartalommal, milyen vállalkozói díj ellenében végezze el a perbeli munkákat. AII. rendű alperes megrendelői pozícióba azért került, mert az elkészülő víziközmű tulajdoni helyzetét külön törvény speciálisan szabályozza, a rendszer későbbi üzemeltetője, kezelője a fogyasztókkal kötött közüzemi szerződések alapján éppen a II. rendű alperes lett. A beruházás I. ütemére szóló vállalkozási szerződést nem csak a II. rendű alperes, hanem a felperes is aláírta, a szerződés a felperes finanszírozása mellett valósult meg, teljesítése elsődlegesen a felperes érdekeit szolgálta.