Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

41 Szegedi ítélőtábla Polgári Kollégium 1/2006. (XI. 30.) számú kollégiumi ajánlása Különösen ez a helyzet a tapasztalatok szerint nagyobb beruházások esetén, ahol a szerződés megkötését rendszerint versenyeztetés, közbeszerzési eljárás előzi meg. Ilyenkor a kivitelezők a munka elnyerése érdekében a vállalkozói díjat nemegyszer „alulkalkulálják", azaz tudottan irreális számításokat végeznek. Az elnyert munka kivitelezése során azután a vállalkozó nem egyszer folyamatosan törekszik műszaki szükségességből felmerült munkák elismertetésére, ezáltal a vállalkozói díjnak a szerződésben szereplő átalánydíjnál magasabb megnövelésére. Nem elfogadható az ilyen taktikázás azért sem, mert a munkát elnyert vállalkozót a versenyeztetésen (közbeszerzésen) indult többi vállalkozóhoz képest tisztességtelen előnyhöz juttatja, a munkát ugyanis éppen azáltal nyerhette el, hogy a többieknél alacsonyabb vállalkozói díjat jelölt meg, amit utóbb kíván ilyen úton helyretenni. A joggyakorlatban tapasztalható jelenségek miatt is, piaci viszonyok között meglehetősen nehezen megítélhető, hogy a költségvetésben a munkatételt előirányozták-e, illetve kellő mértékben számították-e, hiszen a kivitelező a tervdokumentáció költségvetési részének előirányzott adataitól eleve eltér, és saját költségszámításait alkalmazza („átárazza"). Utóbb a saját maga által átformált költségvetést sem kezeli mereven a vállalkozói díj fix számításaként, hanem olyan kalkulált alapadatnak, amely az ajánlatának - versenyeztetés során pályázatának - a megtételéhez eligazító kiinduló támpont. Az átalánydíjon tett ajánlat esetén a költségvetés előirányzott tételei másodlagos jelentőségűvé válnak és így nem szolgálnak alapul a munka megítéléséhez. A műszaki szükségességből felmerülő többletmunkák költségvonzata kockázatmegosztási kérdés: az előre nem látható - nem is tervezhető és így költségvetésben sem kiírható - munkatételek költségvonzatát a kikötött vállalkozói díjon felül az átalánydíj jellegére, az eredménykötelem objektív természetére figyelemmel főszabályként a kivitelező terhére indokolt értékelni. A felvállalt kockázatnak azonban ésszerű határvonala is meghúzható: az előre nem látható, a kivitelezési munka nagyságrendjét, egészét érintő akadályok költségvonzata az átalánydíj körébe nem vonható. A tervben nem szereplő, műszaki szükségességből felmerülő munka díja az átalánydíjon felül kivételesen akkor érvényesíthető, ha a munka felmerülésének kockázatával a kivitelező az eset körülményeire, a munka természetére, nagyságrendjére és költségvonzatára figyelemmel a díj meghatározásakor előzetesen kellő gondosság mellett nem számolhatott (például a kivitelezés helyszíne alatti fel nem ismerhető akadályok). A többletmunkák és pótmunkák megítéléséhez hasonló az az eset, amikor a kivitelező a költségvetésben előírtnál drágább anyagot használ fel, és az ebből származó különbözetet kívánja érvényesíteni. Átalánydíj mellett a szerződés módosításának hiányában a kivitelező csak a szerződésben kikötött díjra tarthat igényt, ettől akkor térhet el, ha a drágább anyag felhasználásához a megrendelő (akár ráutaló magatartással) hozzájárul, és a szerződést ennek megfelelően módosítják. A kivitelező általában többletköltségre nem tarthat igényt akkor sem, ha a drágább anyagot műszaki szükségből használta fel. A drágább anyag beépítéséből eredő árkülönbözet - amenynyiben az műszakilag valóban indokolt volt - az utólagos tételes felmérés esetében a vállalkozó részéről viszont természetesen követelhető.