Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 40 ténylegesen elvégzett munka és felmerült költség ellenértékére jogszerűen igényt tarthat (a bírói gyakorlatból: Bírósági Döntések Tára 2002/6/89. számú, 2003/12/143. számú jogesetek). A megkülönböztetésnek akkor van jelentősége, ha a felek a szerződésben a vállalkozói díjat átalánydíj formájában határozzák meg. Átalánydíjas építési szerződés esetében a kikötött díjon felül csak a pótmunkák ellenértéke számolható el; többletmunka miatt további díj felszámítására nincs lehetőség (az egységes bírói gyakorlatból: Legfelsőbb Bíróság EBH 2000/201 .szám alatti elvi határozat, BH 1995/11/652. számú, 1996/12/651. számú, 2004/6/249. számú jogesetek, továbbá Bírósági Döntések Tára 2006/6/99. számú, 2005/6/21. számú, 2005/3/34. számú jogesetek). Nem egyértelmű azonban, hogy a műszaki szükségességből felmerülő munkák többletköltségeinek kockázata kit terhel - a vállalkozót vagy a megrendelőt -. azaz a vállalkozó az átalánydíjon felül követelheti-e az ilyen munkák többletköltségeit. A műszaki szükségességből felmerülő munkák a Ptk. 403. § (4) bekezdése folytán ugyan a többletmunkák körén kívül esnek, azonban - a pótmunkákhoz képest - jellegüket, természetüket tekintve mégis a többletmunkákhoz állnak közelebb. A törvény ugyanis - a pótmunkától eltérően - a műszaki szükségességből felmerülő munkák fogalmát ismeri, szabályozza, rendszertani szempontból ugyanazon törvényhely bekezdésében, közvetlenül a többletmunkákat követően. A többletmunkával történő rokonítása a munkajellegéből, tartalmi sajátosságaiból is következik: a pótmunka elvégzésének a szerződés megkötése utáni pótlólagos megrendelői igény az oka, míg sem a többletmunkák, sem a műszaki szükségességből felmerülő munkák esetében nincs szó újabb megrendelői igényekről, hanem vagy a vállalkozó (illetve a tervező) nem mérte fel kellően az elvégzendő munkák és költségkihatásuk nagyságrendjét (többletmunka), vagy ezt a munka objektív természete nem tette előzetesen lehetővé (műszaki szükségességből felmerülő munkák). A gyakorlati tapasztalatok, érvek is nyomatékkal szólnak amellett, hogy a műszaki szükségességből felmerülő munkák kockázatát főszabályként a kivitelező vállalkozóra indokolt telepíteni. A kivitelezési munkák piaci viszonyok között szabadárasak; a Ptk. 403. § (4) bekezdésének az a rendelkezése, amely a munkák díjainak elszámolását külön jogszabályra utalja tartalmatlanná vált, ma már ilyen jogszabályok nincsenek hatályban. Az építési szerződésben a vállalkozó és a megrendelő a díjat szabadon - rendszerint a terv költségvetési számításától függetlenül, attól eltérve - alakítják ki. A kivitelezők egymástól is jelentősen eltérő árakat alkalmaznak, a tervdokumentáció költségvetési része ezért a várható vállalkozói díjat reálisan nem számíthatja ki, hanem csupán felbecsülheti. A költségvetésnek legfeljebb egyfajta tájékoztató szerepe van, a kivitelezőt megillető tényleges vállalkozói díj kialakítása, összege azonban alapvetően másfajta, piaci szempontokon alapszik. A költségvetés szerepe a kivitelezőt megillető vállalkozói díj - különösen az átalánydíj - számítása, meghatározása szempontjából jelentősen megváltozott, lecsökkent, relativizálódott, a költségvetési tételek („kiírások") a végleges átalánydíj kialakításának csupán csak az egyik, és nem is a legfontosabb elemét, tényezőjét képezik.