Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

37 Szegedi ítélőtábla Polgári Kollégium 1/2006. (XI. 30.) számú kollégiumi ajánlása hoz nem jut hozzá, a részbeni nemteljesítés miatt az erre eső vállalkozói díjat sem kell kiegyenlítenie, és ez az átalánydíjból is levonható. A vállalkozói díj meghatározásának másik esete, amikor a felek a szerződésben utólagos tételes elszámolásban állapodnak meg. Ilyenkor a kivitelezési szerződésben a vállalkozói díjat egyösszegben ugyan meghatározhatják, ez azonban csak tájékoztatási célokat szolgál. A felek a végleges vállalkozói díj kiszámításának a módját úgy határozzák meg, hogy a teljesítést követően a díj számlázása a leigazolt, elfogadott felmérés tételei alapján, a műszakilag indokolt munkák szerint történik. A kivitelező ebben az esetben a többletmunkákat és a pótmunkákat egyaránt érvényesíti, hiszen valamennyi, általa ténylegesen elvégzett munkatételt a felmérésben feltüntet, függetlenül azok jogi minősítésétől. A tételes felmérés esetén a ténylegesen számlázásra kerülő vállalkozói díj ezért a szerződésben előzetesen rögzített tájékoztató díjhoz képest több és kevesebb is lehet. A vállalkozói díj eltérő meghatározásának és számítási módjának a vállalkozót terhelő bizonyítási kötelezettség szempontjából is nagy jelentősége van. Átalánydíj esetén a kivitelezőnek azt kell bizonyítania, a megrendelő mely időpontokban, milyen jellegű pótmegrendeléseket adott, és a pótmunkák után milyen összegű többletvállalkozói díjra jogosult. Neki kell bizonyítania, hogy az eredetileg vállalt műszaki tartalomhoz képest utóbb akár kifejezetten, akár ráutaló magatartással a megrendelő olyan újabb műszaki természetű igényeket fogalmazott meg, amelyek pótmegrendelésnek minősülnek és ezért az átalánydíjon felül ellenértékük külön követelhető. A bizonyítás szempontjából rendszerint kiemelt jelentőséget kap a munkahelyen vezetett építési napló. Az utólagos tételes felmérésre utalással meghatározott vállalkozói díj körében viszont a vállalkozónak a ténylegesen elvégzett, teljes munka mennyiségét és a beépített anyagot kell bizonyítania. Ez rendszerint úgy történik, hogy a munka elvégzése után a kivitelező felmérési naplót készít, ebben rögzíti a ténylegesen elvégzett munkatételeket és a felhasznált anyagot, a felmérési naplót a megrendelő rendelkezésére bocsátja, aki azt tételesen ellenőrzi és leigazolja (kollaudálja). A számlázás a leigazolt felmérési napló tételei alapján történhet. Amennyiben a kivitelezőnek külön felmérési naplót készítenie nem kell, a bírói gyakorlat akkor is megköveteli, hogy a teljesítésről kiállított számlához a kivitelező mellékelje azt a tételes jegyzéket, amelyből a megrendelő be tudja azonosítani az elvégzett munkák körét, és az ehhez felhasznált anyagot. II. Az építési (kivitelezési) szerződésben a vállalkozó nem általában valamilyen építmény, hanem konkrétan, előzetesen megtervezett építmény elkészítését vállalja, a szolgáltatása a tervdokumentáció kivitelezésében áll. A tervdokumentációnak az a funkciója, hogy lerajzolja (tervrajz) és szövegesen is leírja (műszaki leírás) az építmény vagy más hasonló munkaeredmény megjelenését, külső és belső tulajdonságait és azt is, hogy a létesítményt szakmai szempontból hogyan kell megvalósítani, milyen technológiai lépéseket kell megtenni, milyen anyagokat kell beépíteni, stb. Mivel a felek az építési szerződésben a vállalkozó szolgáltatását műszaki, kiviteli tervekre utalással határozzák meg [Ptk. 390. § (3) bekezdés], a vállalkozó kötelezettségének műszaki tartalmát a szerződés részét képező terv határozza meg. A műszaki