Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 36 A vállalkozói díjban való megállapodás történhet többféle módon is. A díj mértékében a felek a piaci viszonyok figyelembevételével szabadon állapodhatnak meg. A vállalkozói díj meghatározott akkor, ha a szerződés pontosan tartalmazza a szolgáltatásért fizetendő pénzeli ellenszolgáltatás összegét, de ezen kívül minden más olyan esetben is, amikor a vállalkozási szerződés - akár a felek ráutaló magatartása folytán - olyan kikötést tartalmaz, amelynek folytán a díj a teljesítéskor kiszámolható. Elfogadható, ha a felek akár a teljesítéskor irányadó piaci árban, vagy az adott szakmában szokásos díj fizetésében állapodnak meg (Legfelsőbb Bíróság GK 68. számú állásfoglalás). Altalános elv, amennyiben a felek a vállalkozói díjat a szerződés megkötésekor egyértelműen meghatározták, utóbb attól a vállalkozó nem térhet el és - a szerződés eredményes megtámadása hiányában - csak a szerződésben kikötött díjat követelheti. Általában közömbös, hogy a munkaeredmény eléréséhez szükséges költségeket, a tevékenysége nagyságrendjét helyesen mérte-e fel, ennek kockázata ugyanis a vállalkozót terheli. Főszabályként nincs arra mód, hogy a vállalkozó a szerződésben kikötött díj helyett, illetve afölött többletszolgáltatásokra hivatkozva további díjat követeljen. A vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mü rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. Ha a felvállalt munkaeredményt állítja elő, az ehhez szükséges tevékenység terjedelmétől, mennyiségi összetevőitől függetlenül az előre kikötött díj érvényesíthető. Amennyiben pedig a vállalkozó a felvállalt munkaeredményen kívül, lényegében a szerződés kereteiből kilépve a megrendelő számára más, hasznos munkaeredményt is előállít, a felek között a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell elszámolni (Legfelsőbb Bíróság XXXII. számú Polgári Elvi Döntés). Az építési (kivitelezési) szerződésben a felek a vállalkozói díjat általában kétféle módon határozhatják meg: egyösszegben átalánydíj formájában, vagy utólagos tételes elszámolásra utalással. Ha a felek a díjat végleges jelleggel egyösszegben átalányáron kötik ki, akkor a szerződés teljesítése után a kikötött vállalkozói díjon felül csak a tételesen bizonyított, igazolt pótmunkák ellenértéke számolható el. Az átalánydíjon kötött kivitelezési szerződés jellegzetessége, hogy a vállalkozó az esetleg felmerülő többletmunkák kockázatát magára vállalja, ennek fedezetét rendszerint megfelelő tartalékkal („tartalékfedezet") kalkulálja, a többletmunkák ellenértékére ezért utóbb sem tarthat igényt. A számlázott vállalkozói díj - a szerződés módosításnak minősülő pótmunkáktól eltekintve - a szerződésben kikötött díjjal egyezik meg, ezt az összeget az esetleg alacsonyabb költségekre hivatkozással sem a megrendelő nem csökkentheti (nem „kollaudálhatja"), sem pedig a vállalkozó nem számíthatja hozzá az esetleges többletmunkák költségvonzatát. A szerződésben kikötött átalánydíjtól eltérésnek csak a szerződés eredményes megtámadása esetén (például feltűnő aránytalanságra, tévedésre hivatkozással) nyílik lehetőség. Más megítélés alá esik, amikor a vállalkozó a munkaeredmény egy részét nem teljesíti, és emiatt csökkennek a költségei. Amennyiben ugyanis a megrendelő a szerződésben rögzített munkaeredmény egy részéhez, mint vállalkozói szolgáltatás-