Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 170 (3) bekezdése értelmében a vállalkozó szolgáltatását műszaki, kiviteli tervekre utalással határozzák meg, ennek az a fő következménye, hogy a vállalkozói kötelezettség műszaki tartalmát - miként a perbeli esetben is - a szerződés részét képező terv határozza meg (szerződés 1/1. pont). A műszaki terv egyben a megrendelő utasítását is jelenti, amennyiben ez célszerűtlen vagy szakszerűtlen elemeket tartalmazna, a tervmegvizsgálási kötelezettségét teljesítve erre a vállalkozó a megrendelőt figyelmeztetni köteles [Ptk. 392. § (3) bek.]. A vállalkozó kivitelezési kötelezettsége tehát a generálkivitelezési szerződés alapján konkrét műszaki terv megvalósítására vonatkozik, a műszaki terv felismerhető hibája miatt elkövetett kivitelezési hibákért, az ezek miatt keletkező károkért pedig a kivitelező és a tervező a megrendelővel szemben egyetemlegesen felelős (GK 54. állásfoglalás II. pont). Amennyiben utóbb tervmódosításra, a terv kiegészítésére kerül sor, melynek következtében a vállalkozónak újabb munkarészeket is el kell végeznie, ez pótmegrendelésnek, elvégzésük pedig pótmunkának minősül. Ha a felek a vállalkozói díjat végleges jelleggel egy összegben, átalányáron határozzák meg, a szerződés teljesítése után a vállalkozó javára a kikötött vállalkozói díjon felül csak a tételesen bizonyított, igazolt pótmunkák ellenértéke számolható el. A számlázott vállalkozói díj - a szerződés módosításának minősülő pótmunkáktól eltekintve - a szerződésben kikötött díjjal egyezik meg, ezt az összeget az esetleg alacsonyabb költségekre hivatkozással a megrendelő nem csökkentheti, a vállalkozó pedig nem számíthatja hozzá az átalánydíjhoz az esetleges többletmunkák költségvonzatát. A pótmunka a megrendelő által a szerződés megkötése után pótlólag elrendelt (megrendelt) munkákat, az újfajta megrendelői igényeket jelenti, amely gyakran tervmódosítás formájában jelenik meg. A pótmunka elrendelése lényegében a szerződés módosításának felel meg, amely - adott esetben ráutaló magatartással - kiterjed a szerződéses vállalkozói díj módosítására is. Ezzel szemben a többletmunka nem új vagy módosult megrendelői igény, hanem a tervdokumentáció valamely részében (tervrajz, műszaki leírás, a tervdokumentáció mellékletei) már eredetileg is szereplő, de a vállalkozói díj költségvetési számítása során nem, vagy nem kellő mértékben előirányzott munkatételt jelent, amely így utóbb költségtöbblettel jár. A Ptk. 403. § (4) bekezdés 2. fordulatában szereplő ún. műszaki szükségességből felmerülő munkákat a tervdokumentáció ugyan nem tartalmazza, de nem azért, mert a terv hibás vagy fogyatékos, vagy mert a kivitelező a terv megvizsgálásakor nem volt kellően gondos, hanem azért, mert a munka természete folytán ezeket előre látni nem lehetett. A műszaki szükségességből felmerülő előre nem látható munkák kockázatát főszabályként a kivitelező viseli, ennek díját kivételesen akkor érvényesítheti, ha a munka felmerülésének kockázatával az eset körülményeire, a munka természetére, nagyságrendjére és költségvonzatára figyelemmel a díj meghatározásakor előzetesen kellő gondosság mellett nem számolhatott. Átalánydíjas vállalkozási szerződés esetén főszabály szerint a kivitelezőnek kell bizonyítania, hogy a megrendelő mely időpontokban, milyen jellegű pótmegrendeléseket adott és a pótmunkák után milyen összegű többlet vállalkozói díjra jogosult. A perbeli esetben azonban az történt, hogy az alperes a tervben nem szereplő pótmunkákat tételesen kigyűjtötte, a felpereshez benyújtotta, a megrendelő pedig a műszaki ellenőr véleménye alapján a 2001. július 23-i képviselő-testületi ülésen az