Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

171 BDT2007. 1619. ajánlatot részben visszautasította, több tételt érintően pedig elfogadta. Ezután 2001. szeptember 6-án az összes pótmunkajegyzéket felülvizsgálva - meghatározott öszszeg erejéig - úgy döntött, megrendeli a felsorolt pótmunkákat. A tüzivíz-tározó tartály elhelyezését, a fürdető helyiség átalakítási munkálatait érintően elfogadta az alperes árajánlatát és felhatalmazta a polgármestert a kivitelezési szerződés megkötésére. A szerződés megkötése után az elkészült munkák ellenértékét az alperes két számlája ellenében a felperes kiegyenlítette. Ilyen előzmények után azt kellett megállapítani, hogy a peres felek között a pótmunkák végzésére kiterjedő kifejezett szerződésmódosítás jött létre. A felperes elismerte a tartozását, azt kiegyenlítette, erre figyelemmel most már őt terhelte a bizonyítás a vonatkozásban, hogy tartozása nem, vagy nem ilyen összegben állt fenn, mert a felek által értékelt munkák valójában legfeljebb többletmunkának minősültek, és ezek után az alperes vállalkozói díjra nem volt jogosult. A felsorolt munkák jellege ezzel szemben azt erősíti, hogy az alperes a szerződésben nem szereplő műszaki tartalmat valósított meg, vagyis ténylegesen pótmunkákat végzett. A felperes csupán állította, hogy többletmunkák valósultak meg, részletes, tételes kigyűjtéssel azonban állítását nem tudta alátámasztani, ezért a jogalap nélküli gazdagodásra alapított keresete alaptalannak bizonyult. 2. Az írásba foglalt szerződés tartalma szerint a munkaterület átadásának időpontja 2000. szeptember 25. napja lett volna, ténylegesen azonban az átadás csak 2000. november 28-án történt meg. A megrendelő objektív szerződésszegése, az ún. közbenső intézkedés elmulasztása (GKT 65/1973. állásfoglalás) a 2001. március 31-i teljesítési határidő betartása szempontjából nem csupán két hónapos késedelem alóli kimentést alapozott meg. Mivel a jogosulti késedelem az építőipari tevékenység szempontjából leginkább hátrányos időszakot, a téli hónapok során történő munkavégzést akadályozta, helyesen érvelt az alperes azzal, hogy a 2000. szeptember 25-i kezdés esetén a tető alá hozott épületben, azt téliesítve folyamatosan dolgozhatott volna, ennek hiányában azonban - nem az alperesnek felróható okból - csak az alapozás készülhetett el, a téli hónapok gyakorlatilag kiestek, holott tél végére az egész létesítményt be kellett volna fejeznie. Ez a körülmény az alperes késedelmét a felperes erre vonatkozó elismerő nyilatkozata hiányában is mentené. A felperes részéről eljáró polgármester azonban 2001. július 11-én kifejezett nyilatkozattal elismerte, hogy az alperes addigi késedelme tőle független okok miatt állt elő és úgy nyilatkozott, hogy a kötbérmentes késedelem helyesen 2001. augusztus 30-ig tart. A polgármester, mint a kivitelezési szerződés megkötésére meghatalmazott képviselő, jogszerűen járt el 2001 júliusában is a megrendelő nevében, mert a szerződéskötésre szóló meghatalmazása kiterjedt a szerződés módosítására is. Miután 2001. augusztus 31-én a felvett és csatolt jegyzőkönyv szerint a felek között eredményes műszaki átadás-átvétel történt, az alperest felróható késedelem nem terheli, ezért a felperes ez irányú keresete is megalapozatlan volt. 3. A hibás teljesítés ténye a perben érvényesített hibákkal, így különösen a tetőszerkezet műszaki állapotával kapcsolatosan - a kivitelezési eredetű hibaokok fennállta, a súlyos szerződésszegés - valamennyi, a perben beszerzett szakvélemény alapján igazolt. Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság felülvéleménye az egyes hibaokokat, ezek jellegét, volumenét és jelentőségét illetően nyomatékkal