Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

151 BDT2007. 1627. Jogi értelemben a felek között valamennyi vitás kérdésre kiterjedő és a Ptk. 240. § (3) bekezdésének megfelelő anyagi jogi egyezség valóban nem jött létre. Ennek az volt az oka, hogy az alperes késedelmi kötbért kívánt érvényesíteni a felperessel szemben, ezt az igényt azonban a vállalkozó semmilyen mértékben nem fogadta el. A vállalkozói díjat érintő részében azonban az alperes felpereshez címzett írásbeli jognyilatkozata - az 1 659 375 000 Ft összegű vállalkozói díj tartozását ebben egyértelműen elismerte - megfelel a Ptk. 242. §-ában szabályozott tartozáselismerésnek. A Ptk. 242. § (1) bekezdése értelmében a tartozáselismerés legfontosabb jogkövetkezménye a bizonyításiteher-átszállás, vita esetén a tartozást elismerő felet terheli a bizonyítás arra nézve, hogy az általa elismert összeggel mégsem tartozik. Ezen bizonyítási kötelezettségének az alperes a perben eleget tenni nem tudott, erre kísérletet sem tett. A peradatok ezzel szemben nyomatékkal alátámasztják, hogy a felperes vállalkozóidíj-igénye megegyezik az alperes által elismert összeggel. Erre lehet következtetni, hogy 2004 decemberében mindkét szerződő fél, továbbá a műszaki ellenőri teendőket ellátó I. Kft. is cégszerűen aláírta a Teljesítésigazolást, melyben a felperes által kiállított végszámla kapcsán megállapították: a szerződésben meghatározott műszaki tartalom maradéktalanul megvalósult, az elvégzett munkák értéke nettó 1 327 500 000 Ft, azaz bruttó 1 659 375 000 Ft. Ekkor az alperes az általa tett korábbi tartozáselismerő nyilatkozatát megerősítette, a tételesen felmért pótmunkák, illetve elmaradt munkák meghatározása után a felperest megillető vállalkozói díj összegét végleges jelleggel elismerte. Miután a felek a teljesség igényével nem rendezték a jogviszonyukat, a késedelmi kötbérigényre is kiterjedő egyezség közöttük nem jött létre, nem volt akadálya annak, hogy az alperes a perben a felperessel szemben késedelmi kötbér címén beszámítási kifogást érvényesítsen. A szerződés szerinti befejezési, teljesítési határidő 2003. június 30. napja volt. A szerződés teljesítési határidőre vonatkozó rendelkezését a felek egyező akarattal nem módosították, ezért a felperes objektív késedelmét ettől az időponttól kezdődően kellett számítani. A felperes a Ptk. 392. § (2) bekezdése értelmében a befejezési határidő módosítására tett javaslataiban jelezte az alperesnek, hogy a kikötött határidő nem tartható, ezeket az ajánlatokat azonban az alperes nem fogadta el. A szerződés módosítása nem történt meg, ezért a felperesnek a szerződés módosítására irányuló nyilatkozatait akadályközlésnek kell tekinteni, így különösen a 2003. június 10-én átadott I. számú módosítási ajánlatot. A felperes a munkákat 2003. augusztus 9-én készre jelentette augusztus 19. napjára, a Ptk. 405. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően ezen a napon az átadás-átvételi eljárás meg is kezdődött. A műszaki átvételi eljárás és próbaüzem lefolytatásáról felvett jegyzőkönyvben az alperes úgy nyilatkozott, hogy az eljárás időtartama a Ptk.-ban meghatározott [Ptk. 407/A. § (1) bek.] 30 napot nem haladhatja meg, vagyis a mű rendeltetésszerű használatra alkalmasságának igazolására a szeptember 19-ig tartó időszak állt rendelkezésre. A tényleges birtokbavétel az alperes részéről már 2003. augusztus 20-án megtörtént. A műszaki átvételi jegyzőkönyvet a felek 2003. szeptember 19-én lezárták, az alperes azonban úgy nyilatkozott, hogy megtagadja az átvételt. A Ptk. 405. § (4) bekezdése szerint a jelentéktelen, kisebb hibák együttes előfordulása vagy azok javítása miatt a megrendelő az átvételt akkor tagadhatja meg, ha