Kemenes István (szerk.): Az építési vállalkozási szerződések (Budapest, 2008)

Az építési vállalkozási szerződések 152 azok megakadályozzák (ellehetetlenítik) a rendeltetésszerű használatot. Nem tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái, hiányai miatt, amelyek más hibákkal, hiányokkal összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot. A Ptk. 405. § (3) bekezdése értelmében határidőben teljesít a vállalkozó, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt határidőn belül, illetőleg határnapon megkezdődött, kivéve, ha a megrendelő a szolgáltatást nem vette át. Az átvételi eljárás megkezdésének a napja a teljesítés időpontja, ha a megrendelő alaptalanul tagadja meg az átvételt. Az alperes a 2003. szeptember 19-i jegyzőkönyvben három olyan rendeltetésszerű használatot akadályozó hibát jelölt meg, melyre figyelemmel - a tényleges birtokbavétel és üzemeltetés ellenére - állította, hogy az átvétel megtagadása részéről jogszerű. A néhány nap múlva, 2003. szeptember 24. napján felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a három hibából az 1. és 3. alatt megjelölt műszaki hiányosság a felperes érdekkörén kívüli volt, a 2. pont alatti - a próbaüzem során később felmerült - hiba esetében pedig a felperes a kifogás közlésének napján azonnal intézkedett annak kijavításáról. Az átvétel megtagadására alapot adó hiba már szeptember 19-én sem állt fenn. Ezt erősíti az a tény is, hogy az alperes augusztus 20-án ténylegesen birtokba vette a létesítményt, és azóta az folyamatosan üzemel, sőt a próbaüzem során szeptember 12. napját követően egy sportrendezvényen a sportberendezéseket kipróbálták. Az előbbiekre figyelemmel a műszaki okokat értékelve helytállóan állapította meg a szakértő, hogy a próbaüzemet már 2003. szeptember 19-én eredményesen le kellett volna zárni. Mivel alaptalanul tagadta meg a megrendelő az átvételt, a teljesítés időpontja az átadás-átvételi eljárás (próbaüzem) megkezdésének napja volt. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes a perbeli szerződést 2003. augusztus 19-én teljesítette. Az objektív késedelem így június 30-tól augusztus 19. napjáig, mindösszesen 50 napig tartott. Megjegyzi az ítélőtábla, az, hogy az alperes a létesítményt augusztus 19-én birtokba vette és a nagyközönség számára üzemeltette, nyomatékosan utal arra, hogy a létrehozott műnek rendeltetésszerű használatot gátló hibája nem volt, önmagában ez alapján is a munka teljesítésének joghatásai megállapíthatók lennének (GKT 92/1973. állásfoglalása). Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kötbér felróható szerződésszegés esetén járó kártérítési átalány szerepet betöltő mellékkötelezettség, ennélfogva a felperes a felróható késedelem alól magát kimenthette. A kötbérfelelősség alóli kimentés körében a bizonyítást az elsőfokú bíróság nem hivatalból folytatta, hanem a szakértői bizonyítás a felperes erre vonatkozó kifejezett bizonyítási indítványa alapján került elrendelésre. A kimentéses bizonyítás körében valójában a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy az érdekkörén kívül felmerült akadályozó körülmények ténylegesen mennyiben hátráltatták összességükben a szerződési határidő (június 30. napja) betartását, műszakilag milyen tartamú késedelmet indokoltak. Nem az a kérdés tehát, hogy az akadályoztatás hány napig állt fenn (pl. a munkaterületátadási késedelem, illetve a téli időjárás miatti késedelem), hanem az, hogy mennyi az okozati összefüggésbe hozható kimentett késedelem, az akadályoztató körülmények hány napi kimentést indokolnak. Lehetséges ugyanis, hogy az akadályok miatti lemaradás utóbb megfelelő munkaszervezéssel behozható, vagy a csúszás a teljesítési határidőbe eleve belefér.